1. A Biblia és a Pénz.

„Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok,

ki bízná reátok az igazi kincset?” Luk 16:11

I. Bevezetés. Új sorozatot kezdünk a pénzről, mit tanít a Biblia a pénzről és annak kezeléséről. Megnézzük a következő témákat sorban: mi Isten része és a mi részünk, munka, adósság, őszinteség, tanácsok, adakozás, spórolás – befektetés, megelégedés.

Ebben a világban két gazdasági rendszer működik: Isten gazdasága és a világ gazdasága. Az Ige nagyon részletesen bemutatja nekünk Isten gazdasági rendszerét. Ahogy a legtöbb ember ezen a földön kezeli a pénzét, teljesen ellentétben áll azzal, amilyen elveket, parancsokat adott nekünk Isten ezzel kapcsolatban. A legnagyobb különbség e két gazdasági rendszer (Isten által előirt és az emberek által kitalált rendszer) között az, hogy az egyikben Isten játssza a fő szerepet, a másikban pedig az ember. Ennek viszont óriási gyakorlati behatása van. A legtöbb ember úgy néz Isten gazdasági elveire, tervére, mint valami vakmerőségre, a világ szemében Isten gazdasági elvei logikátlanok. Az, aki nem ismeri Istent személyesen, nem is képes megérteni azt, hogy Istennek lehet terve az anyagiakkal is.

II. A Biblia és a pénz.

Nem hisszük el, milyen sok mondanivalója van a Bibliának a pénzről és annak kezeléséről. Kb. 5oo igevers, létezik a Bibliában, ami az imádkozással kapcsolatos, kevesebb, mint 5oo, ami a hittel kapcsolatos. A pénzzel kapcsolatban több mint 235o igevers található a Bibliában. Megkérdezhetjük azt is, hogy az Úr Jézus Krisztus is vajon miért időzött olyan sokat ennél a témánál. Ez a téma, a pénz, az Úr Jézus tanításaiban az elsők között van. Három fő oka van annak, hogy ilyen fontosságot tulajdonított ennek a témának:

1. A pénz kezelése nagymértékben meghatározza az Úrral való közösségünket. Erre utal a felolvasott vers is. Ha nem Isten akarata szerint kezeljük pénzünket, vagyonunkat, nem lehet egy egészséges, jó közösségünk Jézus Krisztussal. Ez az igazság látszik az Úr egy másik példázatában is, mikor egy gazda hosszú útra ment és kiosztotta szolgái között a talentumokat. Mit mondott nekik: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, okra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” Az ige világos, az, aki hűségesen bánt a talentumokkal, az örömteljesebb kapcsolatba van az ő Urával. Ha az evilági vagyonunkat nem kezeljük rendesen, Isten nem fog lelki munkával megbízni minket.

2. A vagyon, a pénz, mindig versengésben áll az Úrral, hogy életünk mestere, uralkodója legyen. Ezért beszélt az Úr Jézus olyan sokat a pénzről. Ő mondja, hogy a kettőnek egyszerre nem lehet szolgálni: „Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.” Illusztráció: Amikor a keresztes hadjáratokat vívták a 12. században, akkor a keresztesek zsoldos katonákat béreltek fel a harcra. De mivel keresztyén ügyről volt szó, be kellett, hogy merítkezzenek. Mikor ezt tették, kezüket, kardjukkal együtt kint hagyták a vízből, azt jelképezvén, hogy Jézus Krisztusnak nincs uralma kardjuk felett. Azt tehetnek vele, amit akarnak. Ma ugyanaz a helyzet, csak a kard helyett a legtöbb ember pénztálcáját tartja kinn a vízből azt mondván: minden más felett uralkodhat Isten, de pénzem felett én rendelkezem.

3. Életünk nagy része a pénz körül forog. Az Úr tudta és ma is tudja, hogy életünk igen nagy része azzal telik el, hogy mit teszünk és hogyan bánunk a pénzünkkel. Hála legyen neki, hogy ő minderre felkészít minket a Bibliában.

A pénz kezelésében, vannak Istennek is elkötelezettségei, amikért Ő felelősséget vállalt, de vannak nekünk is komoly felelősségeink. A legtöbb probléma ott merül fel, hogy összekeverjük a kettőt. Nem tudjuk mi a mi feladatunk, és mire kötelezte magát Isten az igében. De ha megtanuljuk mindezeket, akkor élhetünk egy megelégedett életet. A megelégedés szó hétszer fordul elő a Bibliában és hatszor a pénzzel kapcsolatos. A megelégedést tanulni kell, mint ahogyan azt Pál is tette: megtanultam, hogy mindenben elégedett legyek.

A. Isten ígéretei, elkötelezettségei

III. Isten a fő tulajdonos.

1. Minden az Ő tulajdona. 1 Krón 29:11 „minden, valami a mennyben és a földön van, tied!” Egyszer ez legyen világos előttünk. Az Úr Jézus a Bibliában sokféleképpen nevezi meg magát, ezek közül az egyik leggyakoribb a Mester kifejezés, vagy gazda. Amit hiszünk és gondolunk mi Istenről, nagymértékben meghatározza egész gyakorlati életünket. Mit mond Dávid is, Zsolt 24:1. „Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai.” Rengeteg ige van, most nem soroljuk fel, ami által Isten mondani szeretné nekünk, hogy abszolút minden az övé, vannak igék arra, hogy övé a föld, a föld alatt lévő érc, fémek, övé a mező virága, az állatok, a királyok, a nemzetek, mind az ő kezében vannak. Ő a fenntartója mindennek, most is ő tartja össze a legkisebb atomokat, testünket, hogy ne essen széjjel, stb.

2. Mindenünk feletti uralmat át kell adjuk neki. Ha az Úr Jézus igaz tanítványai akarunk lenni, akkor át kell adjuk neki a tulajdonjogot mindenünk felett. Luk 14:33 „Ezenképpen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom.” Ezt mondja itt. Tudnotok kell, úgy kell éljetek, hogy mindenetek amitek van, az enyém! Néha az Úr ebben megpróbál minket, nem ragaszkodik-e szívünk jobban máshoz, mint őhozzá. (Példa Ábrahám és Izsák esete). Amikor beismerjük, hogy Isten a tulajdonosa minden javainknak, minden költekezési döntés egyben lelki döntés is. Nem fogjuk akkor többet kérdezni, hogy: Uram mit akarsz, hogy cselekedjem a pénzemmel, hanem Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek a TE pénzeddel. Ez meghatározza azt is, hogyan bánunk még a barmokkal is, autónkkal, mindenünkkel. Tudhatjuk: - nem a mienk!                               A feladat nehézsége. Eddig lehet sokan eljutottak, elméletben. De hadd mondjuk el azt is, hogy ez nem egy könnyű dolog. Sokan így hiszik ezt, elméletileg, meg is vannak győződve róla, hogy ez igaz, de életük egészen mást mutat. Könnyen meg lehet ezt tudni:

3.  Alkalmazás. Próbáld csak meg 3o napig kihagyni mindenből, azt hogy az én lovam, én biciklim, én tányérom, én poharam, én autóm és használd e helyett azt, hogy az Úr lova, pohara, tányéra, stb. Nézd meg, könnyen megy? Vagy mikor vásárolsz valamit, ha ebben a tudatban teszed, nézd csak meg jól mit, és mennyiért fogsz vásárolni.

IV. Isten irányítja egyéni és családi helyzeteinket is.

Isten nemcsak hogy tulajdonosa mindennek, hanem az ő keze alatt és irányítása alatt mozog minden. Minden helyzet, alkalom teljesen irányítása alatt van. Semmi nem csúszhat ki az ő mindenható szeme elől. Még az anyagilag nehéz helyzeteket is ő rendeli. 3 okból kifolyólag enged meg nehéz helyzeteket az övéinek:

1. Hogy véghezvigye akaratát. Lásd József és testvérei, mikor eladták őt Egyiptomba.

2. Hogy jellemünket formálja. „dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt.” Krisztusi jellemet.

3. Hogy megfenyítse gyermekeit. Javunkra fenyít, hogy szentségében részesüljünk.

V. Isten elkötelezte magát, hogy gondunkat viseli.

Isten gondunkat viseli, mert ha nem viselné, nem ígérte volna olyan erősen: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.”

Isten az ő gondviselésében kiszámítható és egyben kiszámíthatatlan. Kiszámítható abban, hogy elkötelezte magát, ígéretet tett arra, hogy szükségleteinket betölti. Kiszámíthatatlan abban, hogy nem mondja meg nekünk, hogy hogyan és mi által teszi ezt. Gondot tud viselni, hisz:

1. Ő a világegyetem Ura. Több mint 1oo milliárd galaxisról tud az emberiség, ezek közül mindegyik több milliárd csillaggal rendelkezik. A mi napunk egy kicsi csillag a többi mellett, a napba beleférne földünk több mint egy milliószor. Ez a világegyetem óriási. Még gondolatban sem érhetünk a végére.

2. Ő a nemzetek Ura. A nemzetek, országok, az ige szerint, mint egy csepp a vederben, olyan kicsik előtte. Ő az, aki felemel nemzeteket, eltöröl nemzeteket.

3.  Ő az egyén Ura. Személy szerint érdekli valamennyinknek a sorsa. Micsoda hatalmas Istenünk van nekünk, még fejünk hajszálai is nyilván vannak tartva.

4. Alkalmazás. Tud gondot viselni Isten rólunk, vagy nem tud? Semmi sincsen lehetetlen a mi Istenünk előtt. Ennek a tanulmányi sorozatnak ez még csak az első része, de mondhatni talán a legnehezebb is, mert ha helyesen látjuk, hogy kicsoda Isten, ez meghatározza egész hozzáállásunkat a pénzhez.

Ez tehát Istenre eső rész, az ő ígérete, felelőssége, elkötelezte magát arra, hogy gondot viseljen rólunk. Nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. És ez nem kis dolog. Éljünk tehát akkor ennek megfelelően, ne csak az elménkben ismerjük ezeket az igazságokat.

B. A mi részünk, felelősségünk

VI. Bevezetés. Minden hivőtől megköveteli az Úr, hogy hűséges legyen a javakkal. 1 Kor 4:2 „A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.” Ami egy szóban összefoglalhatja a mi felelősségünket ez: sáfárság! A sáfár egy olyan ember, bibliai fényben, mint akinek a gazda, a mester mindent odaadott, hogy azzal gazdálkodjon, kereskedjen. Nem ő a tulajdonos, de ő kezeli a javakat. Mielőtt hűségesek tudnánk lenni, tudnunk kell azt, hogy mit vár el tőlünk az Úr, mit tegyünk. Tudni kell, hogyan bánjunk a javakkal, az Úr szabályai szerint, csakis azután lehetünk hűségesek. Miben vár el először is az Úr hűséget? Két dologban:

1. Hűséggel kezeljük mindazt, amit Ő adott. Függetlenül attól, hogy Ő sokat adott, vagy keveset, a leglényegesebb elv az, hogy hűségesen bánjunk vele. A gazda az egyiknek adott 5 talentumot, a másiknak kettőt, hogy gazdálkodjanak vele. A legfontosabb megfigyelni itt az, hogy az, aki kettőt kapott, pontosan ugyanazt a jutalmat kapta, mint az, aki ötöt kapott. A lényeg, hogy mindkettő hűséges maradt. Nem az a kérdés tehát, hogy mit tennénk, ha kapnánk 1oo milliárd lejt, hanem azt, hogy mit teszünk most azzal, amink most van!

2. Hűségesek legyünk minden területen. A Biblia világosan tanítja, hogy Isten nemcsak a tized kérdésében akarja, hogy hűségesek legyünk, hanem javaink teljességével, 1oo %-osan hűségesek mindennel. Sok helyen tanítást tartanak az adakozásról, tizedről, de elfelejtik azt, hogy a hűség mindenre ki kell terjedjen, nemcsak a tizedre.

VII. Egy hűséges sáfár jutalma.

1. Jobb közösség az Úr Jézus Krisztussal. Mit mondott az Úr a hűséges sáfároknak: „menj be a te Uradnak örömébe”. Amikor hűségesen járunk el a javakkal, amiket Ő adott, akkor megtapasztalhatunk egy mélyebb közösséget az Úrral. Tedd próbára az Urat...

2. Jobb jellem. Az igében össze van kötve ez e kettő. Ahogy kezeljük pénzünket, az jellemünkről tesz bizonyságot. Sőt, Isten a pénzt használja sokszor, hogy jellemünket alakítsa. Attól függően, hogy hogyan használjuk a pénzt, lehet áldás, de lehet átok is valaki számára. Két eset létezhet: vagy uralkodunk pénzünk felett, vagy a pénz uralkodik fölöttünk. Hallottuk már azt a kifejezést, hogy: pénz beszél. És így van. Nagyon sok mindent meg lehet állapítani egy személyről, abból, hogy hogyan kezeli a pénzét. Az ember arra költi a pénzét, ami a legfontosabb a számára. Ez minden embernél kivétel nélkül így van. Az igében a pénz egy mérce, egy személy igazi jellemének leírására.

3. Jobb anyagi helyzet. Ha hűségesek vagyunk, anyagi állapotunkat az Úr rendbe hozza, ha eddig nem volt rendben. Ahogy ezeket, a bibliai elveket használjuk, jelentősen jobb lesz anyagi állapotunk, egyéni, családi és közösségi szinten is. Kimászunk az adósságból, bölcsebben fogunk költeni, jobban fogunk tudni félretenni, spórolni, jobban fogunk tudni adakozni.

VIII. A hűségesség elvei.

1. Ha a javakat eltékozoljuk, az Úr elveszi tőlünk a sáfárságot. Luk 16:1-2 „Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár.” Ennek a szakasznak két fontos gyakorlati alkalmazása van. 1) Amikor a javakat eltékozoljuk, akkor a nyilvánosság előtt ismeretes lesz és egy rossz bizonyság: bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. 2) Ha nem vagyunk hűségesek, az Úr elveszi tőlünk a sáfárságot. Nem fog többet adni az Úr, ha eltékozoljuk, amit Ő adott.

2. A jellem a kis dolgokban való hűségben fejlődik ki. Luk 16:1o „A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Honnan tudjuk, hogy egy gyermek vigyázni fog az első autójára? Nézd meg, hogyan vigyázott a biciklijére. Több felelősséget csakis akkor kapunk, ha az Úr látja, hogy felelősséggel járunk el a kis dolgokban. 

3. A hűség a más tulajdonában lévő dolgok felett is lényeges. Ahogy kezelem valaki más javait, az meghatározza, hogy Isten mennyit ad neked és nekem. Luk 16:12 „Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset?”  Ezt az elvet sokan mellőzik. Hogyan kezeled azt, amit kölcsön kapsz mástól, vigyázunk rá? Törődök vele? Vagy azt mondod: úgysem az enyém.

IX. Gyakorlati alkalmazások.

 Mit teszünk tehát rövid napjainkban, meghatározhatja örökkévalóságunkat. Az örökkévalóság hosszú idő. Mózes azért imádkozik, hogy Isten adjon neki egy bölcs szívet ahhoz, hogy bölcsen számlálja napjait. Ha minden csepp eső, ami valaha esett és minden hópehely, ami valaha esett és minden homokszem, ami valaha létezett, mind egyenként egy millió év lenne, és ennyi eltelne a mennyben, az örökkévalóság csak azután kezdődik. Egy kicsi pontocska a mi életünk az örökkévalósághoz képest. Mégis, ahogy kezeljük pénzünket, meghatározhatja örökkévaló sorsunkat az ige szerint. Vagy az örökkévalóság függvényében, vagy pedig e világ függvényében kezelem pénzemet.

Isten mindenkit felelősségre fog vonni azért, hogyan kezeltük időnket, képességeinket, javainkat, pontosan, mint ahogyan a példázatban tette az Úr. Ez arra kell indítson minket, hogy Bibliai elvek alapján kezdjük kezelni mindezeket, mert ez befolyásolja örökkévalóságunkat. 1 Kor 3:12-14 „Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentumra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi.”

2. Munka

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek;

Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.”

Kol 3:23-24

I. Bevezetés. Egy átlagos ember 5o éven keresztül kb. 1oo ezer órát, tölt el munkával. A legtöbben elégedetlenek munkájukkal, vagy nem tetszik az, amit csinálnak, kevés a fizetés, nem értékeli senki munkájukat, stb. Ezért, aki csak teheti és van rá lehetősége munkahelyet cserél. Az elégedetlenség érzése ott van sokakban, nyugaton és keleten egyaránt. Orvosok, ügyvédek, titkárnők, bányászok, sokan elégedetlenségben vannak, függetlenül attól, hogy mi a foglalkozásuk. És ez mind azért, mert sokan nem ismerik, nem is hallottak azokról az elvekről, amiket Isten igéje fektet le és mond a Bibliában. Ha megértjük Isten hozzáállását a munkához, elkerülhetünk sok fejfájást a munkával kapcsolatosan. Három dolgot fogunk megfigyelni, megnézzük mi Isten szerepe a munkában, mi az ember felelőssége, és végül gyakorlati dolgokat figyelünk majd meg.

II. Munka a Bibliában.

1. Eredete. A munkát Isten az Édenkertben szereztette az ember számára még a bűnbeesés előtt. 1 Móz 2:15 „És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”  Az egyik legelső dolog, amit Isten tett Ádámmal a teremtetése után, hogy odatette dolgozni. Annak ellenére, hogy sokan másképp hiszik, a munkát Isten az ember javára szerezte a bűnbeesés előtt. A munka nem a bűnbeesés, átok eredménye. Isten a szerzője. A bűnbeesés után megváltozott a helyzet és mivel Isten átka zuhant erre a földre, az ember munkája nagyon nehézzé vált. 1 Móz 3:17-19 „Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet.” Jegyezzük meg tehát, hogy a munkát eredetileg Isten szerezte az ember javára, nem a bűneset eredménye. A bűneset viszont nagyon megnehezítette azt.

2. Szükségessége. A munka olyan fontos, hogy Isten azt parancsolta a 2 Móz 34:21-ben „Hat napon munkálkodjál.” Az Újszövetségben Pál apostol ugyanilyen egyenes, 2 Thessz 3:1o “ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” Fontos: aki nem akar, nem az, aki nem tud. Vannak sokan, viszont akik akarnának dolgozni, de nem tudnak. Ez a parancs nem vonatkozik azokra, akik betegségből vagy valamilyen fogyatékosságból kifolyólag nem tudnak dolgozni. Azokhoz szól, akik tudnának dolgozni, de nem akarnak. A munka egy lényeges célja, hogy jellemet alakítson bennünk. Addig, amíg a kőműves építi a házat, addig a ház is építi a kőművest. Az ő ítélőképessége, gyakorlata, képessége, szorgalma, ezek mind tisztulnak és javulnak a munka által. És ez igaz minden mesterségre. A munka nem csak azért létezik, hogy pénzt keressünk általa, hanem azért, hogy jellemünket is formálja, jobb, szentebb emberekké lehetünk általa.

3. Méltósága. Az ige szerint minden egyes munkának megvan a méltósága. Az ige nem emel fel egy mesterséget sem a másik fölé! A Biblia sok mesterséget megemlít. Dávid pásztor volt és király. Lukács orvos volt. Lídia bíborárus volt, Dániel államfő. Pál sátorkészítő, Ámos barompásztor és vad fügeszedő volt. Ha Isten tud egy fügeszedőt használni, akkor biztos tud minket is munkánkban használni. Az Úr Jézus Krisztus pedig ácsmester volt. Isten előtt egyforma méltósága van egy autószerelőnek és egy államelnöknek. Előtte nincs különbség.

III. Isten része a munkában.

Az igében Isten három felelősséget magára vállal, ami a munkával kapcsolatos, nézzük meg őket.

1. Minden szaktudásnak Ő a forrása. 2 Móz 35:36 – 36:1 „Azért Bésaléel és Aholiáb, és mindazok a bölcs férfiak, kiknek az Úr bölcsességet és értelmet adott, hogy meg tudják csinálni a szent hajlék szolgálatához való minden eszközöket: csinálják meg egészen úgy, a mint az Úr parancsolta. Elhívá azért Mózes Bésaléelt. és Aholiábot, és mindazokat a bölcs férfiakat, a kiknek elméjébe tudományt adott vala az Úr.” Isten az embereknek különböző képességeket adott, testi és értelmi képességeket. Nem arról van szó, tehát hogy az egyik ember jobb, mint a másik, arról van szó, hogy más, és különböző képességeket kaptunk. Ezeket persze lehet fejleszteni.

2. Minden sikernek Ő a forrása. Hogy mennyire Isten kezében van ez is, József élete és története bizonyítja ezt. 1 Móz 39:2-3 „És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala. Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ő vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében.” Van mindannyiunknak felelősségünk a munkában, de Isten az, akitől minden siker, szerencse származik.

3. Minden előléptetésnek (…) Ő a forrása. Zsolt 75:7-8 „Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás, hanem Isten a bíró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!” Lehet, hogy meglepő, de nem a főnöködtől függ, hogy kapsz-e előléptetést, kinevezést, hanem Istentől. A legtöbb ember nem így gondolkozik és nem így dolgozik. Az emberek többsége azt hiszi, hogy mindez, a képességek, siker, kinevezés, mind tőlük függ. A hivők másképp állnak hozzá a munkához. 

A legtöbb gond, bánat, félreértés, abból származik, hogy az emberek nem tudják mi Isten része a munkában, mik azok, amik tőle származnak. Álljunk meg egy kicsit! Ő adja neked a képességeket, sikert, kinevezést, stb. Ez teljesen meg kell változtassa a munkához való hozzáállásunkat.

IV. A mi részünk a munkában.

Az ige világosan rámutat arra, hogy mi, amikor dolgozunk, Istennek dolgozunk és szolgálunk, nem pedig embereknek. Kol 3:23-24! Hogyan állunk hozzá a munkához? Ha ott lenne Mestered, az Úr Jézus minden percben melletted, mint akinek dolgozol a munkahelyeden, vajon akkor hogyan dolgoznánk? Minden egyes nap, amikor megkezdődik a műszak, a legfontosabb kérdés, amit fel kell tegyünk: Kinek dolgozok én most? Mi az Úr Jézusnak dolgozunk.

1. Nehéz munka. Préd 9:1o „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed.” Péld 12:27 “de drága marhája az embernek serénysége.” A szorgalmat, serénységet az ige megköveteli, a lustaságot pedig sorozatosan elítéli. Péld 18:9 “A ki lágyan viseli magát az ő dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.” Pál apostol is ezt mondja.  „hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek ne legyünk terhére, hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.” Nem azt kéri Isten, hogy szuperemberek legyünk, tökéletesek, hanem hogy amennyire lehetséges, szorgalmasan dolgozzunk.

2. Túlterheltség. Nyugaton ez már valóság, egyre inkább itt is, hogy az emberek többsége egy eszeveszett munkahajszában vannak. A munkát egyensúlyba kell hozni egyéb prioritásokkal, az élet fontosabb dolgaival. Első helyen a hivő embernek az Úrral való kapcsolata kell legyen. Az Úr megmondta nekünk, hogy mit kell nekünk legelőször keresni: Máté 6:33 „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát.” Ha egy munkahely vagy munka annyi időt és energiát követel, hogy emiatt elhanyagoljuk, vagy halasztjuk fontosabb kötelességünket, akkor túlterheltségben szenvedünk! Meg kell vizsgálni ilyenkor azt, hogy vagy a munka követel túl sokat, vagy pedig változtatni kell azon, amennyit, és ahogyan dolgozunk! Akik ebben szenvednek, vigyázniuk kell arra, hogy az élet fontosabb dolgait ne hanyagolják el. A vasárnapi munkával kapcsolatosan az ige határozottan tiltja, erre most nem térünk ki!

V. Egy munkás felelőssége, kötelessége.

Akármilyen munkáról is lenne szó, egy hivő embernek vannak kötelességei, felelősségei. Dániel életéből megláthatjuk ezeket, amikor az oroszlánok vermébe került. A 6. részben Dárius király 12o embert rendelt a birodalom fölé, majd ezek fölé rendelte Dánielt és társait, hogy ezeket ellenőrizze. Mivel ilyen magas rangot adott neki Isten Dárius által, a többi babiloni vezető azt kereste, hogy valahogy Dánielt tüntessék el, de nem tudták, egészen addig, míg kényszeritették Dáriust, hogy egy új rendeletet adjon miszerint mindenki a királyt kell imádja, mert ha nem, az oroszlánok vermébe vettetik. Tudjuk mi lett az eredmény. Az igéből, ahogyan Dániel viselkedett levonhatjuk egy munkás legfontosabb hat kötelességét. 

1. Teljes őszinteség. 6:4-ben azt írja, hogy a babiloni vezetők nem találtak hibát Dániel munkájában, mert „semmi fogyatkozás, sem vétek (hazugság) nem találtaték benne.” Teljesen őszinte volt. Az őszinteség témájával külön foglalkozunk majd.  

2. Hűség. Ugyancsak abban a versben van az, hogy Dániel hűséges volt. Hogy milyen fontos a hűség a munkában, azzal már foglalkoztunk… Egy hivőnek kötelessége hűségesnek lenni.

3. Imaélet. Egy hivő embernek kell legyen imaélete. A 6:1o-ben ez áll: „Dániel pedig, a mint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor  napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, a miként azelőtt cselekszik vala.” Dániel munkahelye egy igen igényes hely volt. Egyikkőnknek sem lesz soha olyan! Államfő volt, rengeteg időt és energiát követelt. Mégis, talált magának időt az imára. Tudta, hogy ez fontosabb mindennél. Ha nem imádkozunk rendszeresen, a munkánk csorbát vall!

4. Felettes iránti tisztelet. 6:21-ben ez áll. „Dániel szólt pedig a királynak: óh király, örökké élj!” Milyen példamutató hozzáállás. Ő az oroszlánok vermébe dobatta Dánielt, Dániel mégis tiszteli. Milyen természetes lett volna azt mondani, „látod, Isten, aki bezárta az oroszlán száját, meg fog büntetni…” Ő nem ezt mondta. Tisztelte főnökét. Erre int Péter is. 1 Pét 2:18 „A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.” Egy jó útja annak, hogy főnökünket tiszteljük, még akkor is, ha rossz, hogy ne vegyünk részt semmilyen pletykában, ami a főnök személye körül kering.

5. Munkatársak iránti tisztelet. A világban a munkatársak között állandóan kegyetlen politika folyik a kinevezések, előléptetések, a főnök kedvének megnyeréséért, stb. Vannak, akik még szeretnék azt is, ha elveszítenéd a munkahelyedet, nem törődnek vele. Ne vegyünk részt még abban sem, hogy munkatársainkról rosszat mondjunk. Péld 3o:1o „Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.” Dániel egy szót nem szólt munkatársai ellen. Nem szabad semmilyen álnok tervet szőni munkatársaink ellen, hogy ezzel elérjünk valamit. Amire vágyunk, ha az jó, az úgyis Istentől ered, ezt már láttuk, nem a főnöktől, vagy munkatársainktól.

6. Tegyünk bizonyságot hitünkről. Dárius lehet soha nem hallott volna az élő Istenről, ha Dániel nem tesz bizonyságot hitéről munkája során. 6:2o „szóla a király, és monda Dánielnek: Dániel! az élő Istennek szolgája, a te Istened, a kinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól?” Ha Dániel nem úgy jár el munkájában, mint ahogy tette, őszintén és hűségesen, akkor Dárius nem ismeri meg Istent. Egy jól, őszintén és hűségesen elvégzett munka, alkalmat ad bizonyságot tenni munkatársaknak az Úr Jézus valóságáról. De ha nem úgy dolgozunk, akkor megbénít a bizonyságtevésben!

VI. Gyakorlati alkalmazások.

1. Társulás, partneri viszonyok a munkában. Az ige világosan megtiltja a hivőknek, hogy hitetlenekkel legyenek felemás igában. Nemcsak házastárs választására igaz ez, hanem üzleti partnerek, társak esetében is. Az ige határozottan elítéli a hitetlenekkel az üzleti társulást. Nem azt jelenti, hogy nem dolgozhatunk egy hitetlennek, hanem azt, hogy ne legyünk velük felemás igában! Mit mond az ige 2 Kor 6:14-17 „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége  van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, az, mint az Isten mondotta: Lakozom  bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket.” Mivel sokan ezt mellőzik, szenvedtek és szenvednek anyagilag a mai napig is. Sőt, olyan véleményen vannak sokan, hogy még egy másik hivővel is nagyon kell vigyázzunk, hogy milyen üzleti kapcsolatokat, társulásokat, partnership-et kötünk! Soha nem szabad hirtelenül döntenünk és belemennünk ilyen anyagi társulásokba, még ha hivő emberről is van szó. Imával jöjjünk az Úr elé minden esetben. Ha csak lehet, írásba fektetni mindent. De hát, mondhatja valaki, gyermekkorunk óta ismerjük egymást, barátok vagyunk. Ha így van, annál inkább meg akarod őrizni ezt a viszonyt és kikerülni minden félreértést, ha szereted a barátodat, akkor megvéditek egymást. Ha írásban nem vagytok hajlandók egyezni, ne legyen köztetek semmilyen üzleti megegyezés.

2. Feleségek és a munka. A legtöbb lánynak, akik főiskolán vannak, olyan terveik is vannak, hogy az otthonon kívül dolgozzanak. Egyedülálló leányok esetében ez szükséges is, hiszen el kell tartsák magukat. Feleségek, akiknek nincsen gyermekük, azok is sok esetben dolgoznak. A legnehezebb kérdés ott áll fenn, amikor egy családban kis gyermekek vannak, menjen, vagy ne menjen a feleség dolgozni? Hadd mondjunk itt el egy pár dolgot. A nyugati világban 1947-ben, a dolgozó férjek és dolgozó feleségek közötti arány 5 az 1-hez, keleten ez még nagyobb lehetett. Most a jelenben, ez az arány 3 a 2-höz. Nálunk sincs ez másképp. Változik a világ. Miért dolgoznak a feleségek: sok esetben kénytelenek, hogy kifejezzék kreativitásukat, vagy, mert szeretik a munkájukat. Az igében nincs erre konkrét parancs, de jól teszi a feleség, ha addig, amíg a gyermekek kicsik és kritikus fejlődési szakaszon mennek át, hogy otthon legyenek, hacsak lehetséges! Tit 2:4-5 „Hogy megokosítsák az ifjú asszonyokat, hogy férjüket és magzataikat szeressék, legyenek mértékletesek, tiszták, háziasak.” Egy másik fordításban a háziasak helyett otthondolgozók áll. De itt is legyünk figyelmesek. Nincs egy feleség a négy fal közé ítélve. Azt hogy otthondolgozók, úgy kell érteni, hogy az otthonért dolgozók! Akármilyen esetről is van szó, ezt a döntést a férj és feleség együtt kell meghozza imádkozó szívvel az Úr előtt.

3. Nyugdíj. Vajon mit mond a Biblia a nyugdíjba menésről? Az értelmező szótárban az áll, hogy az aktív munkától való visszavonulás. Erre megvan az állam által megszabott korhatár. Mit mond a Biblia a nyugdíjról. Egyetlen egy helyen van róla szó 4 Móz 8:24-25 „Ez is a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában. Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.” Ez az ige kizárólagosan mondja is, hogy csak a lévitákra vonatkozott.  Addig, amíg valaki testileg és értelmileg képes dolgozni, addig semmi Bibliai alapja nincs arra nézve, hogy visszavonuljon, és ne legyen termelékeny. Az életkor nem akadály arra nézve, hogy betöltsük mindazt, amire az Úr elhívott minket. Mózes 8o esztendős volt, mikor a 4o éves pusztai vándorlás megkezdődött. Van viszont utalás az igében arra, hogy a munka intenzitása, ereje, mérete, idősebb korban csökken. Sebességet vált az ember, nem bírja olyan iramban, de mégis teszi. Jóbnál van utalás arra: „Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám.” Ilyen korban is szolgálhatunk tapasztalatainkkal, bölcsességünkkel az Úrnak.

VII. Befejezés.

Ef 2:1o „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, a melyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Egyen egyenként minket Isten felruházott különböző képességekkel, testi és értelmi kapacitásokkal, úgy, ahogy Ő azt jónak látta. Mindenki egyedülálló, páratlan. Nem volt, nincs és nem lesz még egy olyan ember, mint te. Mindannyiunkat valamire teremtett, előre megvannak a jócselekedetek. Megtesszük ezeket vagy nem? Mire hívott Isten téged? Lehet, hogy a hivő munkában, misszióban, szolgálatban akar látni, vagy lehet máshol. Vannak, akik úgy hiszik, hogy nem szolgálhatnak az Úrnak jelentőségteljesen, ha valamilyen világi munkahelyen maradnak. Ez nem igaz! A lényeg az, hogy minden embert elhívott valamire és erről meg kell legyünk győződve, hogy ott vagyunk, és azt tesszük, amire Ő rendelt!

3. Adósság

„A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája a kölcsönvevő a kölcsönadónak.” Péld 22:7

I. Bevezetés. Hogy megértsük az adósság valódi mértékét és súlyát, megemlítünk röviden 3 dolgot: állami, üzleti, és személyes adósságot. Kevés az az ország, amelyik nincsen eladósodva. Romániának több mint 3o milliárd $ az adóssága. Ennek java része a kamat kifizetése!!! Cégek, üzletek, több mint 2.5 biliárd $-al adósak. Bejövetelük több mint fele is mind a kamat kifizetésére megy. Az USA-ban a személyes adósság összege meghaladja a 3 biliárd $-t. A legtöbb család többet költ, mint amennyit keres. Nyugaton az autók 7o %-a kölcsönvett pénzből lett véve kamatra! Minden 1o-ből 7 autó nem azé, aki vezeti, hanem a banké. Ez az adósság másodpercenként ezer dollárral növekszik. A legtöbb család anyagi bejövetelének több mint negyede az adósság kifizetésére megy. Siralmas helyzet, az USA-ban évente több mint 1.3 millióan jelentenek családi, illetve személyes csődöt. Nem tudják kifizetni az adósságot, stb. Az USA-ban a válások 56 %-át anyagi problémák okozzák. Ez az anyagi nyomás, probléma nagymértékben annak köszönhető, hogy az emberek többsége nagyon könnyen kapható arra, hogy hitelre és kamatra vásároljanak. Amire nem számítanak és fájdalmas, az az adósság és a kamat kifizetése.

Meghatározás. Mit nevezünk adósságnak? Pénz vagy egyéb tulajdon, amit az egyik személy köteles visszaadni, kifizetni a másiknak. Adósság létezhet egy bank, cég, üzlet irányába de létezhet egy másik személy, barát, rokon, szomszéd irányába is.

Hosszútávon igen rossz következményei lehetnek testi és lelki szempontból vizsgálva is. Az adósság a stressz állapotot is növeli. Megbéníthatja az ember képességeit, és kapcsolatokat is tönkre tehet. Sokan, a kölcsönkért pénzből akarnák életszínvonalukat növelni, arra viszont nem gondolnak, hogy az adósság az egész életszínvonalukat ellenőrzés alatt tartja. Az adósság egy szomorú valóság, amivel sokan küzdenek.

II. Adósság a Bibliában. Az Igében világosan le van fektetve a hivők hozzáállása az adóssághoz. Róm 13:8 „Senkinek semmivel ne tartozzatok.”

1. Az adósság szolgaságba hajt. A felolvasott igénk is erről tesz bizonyságot. Amikor adósságba kerülünk, olyankor szolgaságba is kerülünk az iránt, akinek tartozunk. Minél mélyebb ez az adósság, annál jobban belevetjük magunkat ebbe a szolgaságba, rabságba. Nem lesz már hatalmunkban dönteni, hogy keresetünket hová költsük, mert az adósságot törölni kell. 1 Kor 7:23-ban „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” Isten azt akarja, hogy gyermekei szabadok legyenek neki szolgái, nem emberek iránt szolgaságba vetni magunkat.

2. Az adósság az átoknak volt a jele. Az OSZ idején, az adósságtól való szabadulás mindig Isten áldásának a jele, az engedelmesség jutalma volt. Áldás és átok. 5 Móz 28:12 „Megnyitja néked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszesz kölcsönt.”  Az engedetlenség eredménye: v. 43-44 „A jövevény, a ki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog néked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig fark leszel.”

3. Az adósság dicsekedik a holnapi nappal. Feltételezzük, hogy élni fogunk, és hogy ki fogjuk tudni fizetni az adósságot. Pedig nem tudhatjuk soha sem biztosan, hogy mit hoz a holnap. Az ige beszél  a holnapi napról: „Nosza immár ti, a kik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk ama városba, és ott töltünk egy esztendőt, és kalmárkodunk, és nyerünk; A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik. Holott ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, ím ezt, vagy amazt fogjuk cselekedni.”

4. Az adósság Istenben való bizalmunknak a kárára van. Misszionárius esete. Kölcsönt felvenni az iskolához, de akkor eladósodik, nem tudja kifizetni. Mit tegyen, imádkozott és Isten kirendelte. Megfosztjuk Istent attól, hogy növelje hitünket, bizalmunkat iránta. Honnan tudjuk meg, hogy Ő valóság, ha nem tesszük próbára?

Nem lehetünk akkor soha adósak? Az ige hallgat arról, hogy egy hivő ember mikor és milyen körülmények között kérhet kölcsönt! Van eset rá, amikor az ember kényszerhelyzetbe kerül. De még így is, határozott ige van arra, hogy amilyen hamar csak lehet, másszunk ki az adósságból.

III. Gyakorlati tanácsok az adósságban lévőknek. Mit tegyünk, hogy hamar szabaduljunk meg az adósságtól?

1. Imádkozzunk. Ez a legfontosabb feladat. Az Urat be kell vonni ebbe is. Ha az Úr látja a vágyat, az akaratot arra, hogy szabaduljunk az adósságtól, ő csodákra képes. Még akkor is, ha csak keveset tudunk félretenni az adósság törlesztésére, azt is meg kell tenni. Az Úr meg tudja azt sokszorosítani!

2. Próbáljuk írásba fektetni az anyagi helyzetünket. Kevesen teszik, de igen nagy haszna van. Segít a tervezésben, segít abban, hogy lássuk, mire költünk, és még visszatart is a költekezésben!

3. Soroljunk fel mindent, ami tulajdonunkban van. Nincsen-e valami azok közül, ami a mienk, amire nincsen szükségünk, és el lehetne adni, vagy értékesíteni? Sí felszerelés, stb. Ezeket ilyen esetekben nyugodtan el lehet adni, nem szabad adósságban fölösleges dolgokhoz ragaszkodni.

4. Soroljunk fel mindent, amivel tartozunk. Különösen azok, akik nagy és sok adósságban vannak, nem is tudják, kinek mennyivel tartoznak. Ezeket mind le kell írni, mert másképp nem tudhatjuk.

5. Határozzunk meg egy rendszerezett adósság törlési tervet. Először annak fizessük ki mindig az adósságot, akinek legkevesebbel tartozunk. Ahogy ez megtörtént, jöhet a következő. Nagymértékben bátorít az adósság törlesztésére. Fokozatosan könnyebb lesz törleszteni mindet! Ha kamatra vettünk kölcsönt, akkor mindig a magasabb kamatos adósságot fizessük vissza elsőnek.

6. Elégedjünk meg azzal, amink van. Olyan időket élünk, amikor minden oldalról az üzletek, emberek szinte szuggerálnak, bátorítanak arra, hogy költekezzünk. Sokszor úgy állítják be a dolgokat, hogy az ember elégedetlen legyen azzal, amije van. Egy amerikai cég egy gyárat nyitott egy szegény dél amerikai országban. A munkabér olcsó volt, keveset akartak fizetni a munkásoknak. Nem is volt baj egészen az első fizetésig, senki nem ment utána dolgozni. A gyárigazgató megkérdezte a falu elöljáróját, hogy mi történt? Azt mondta: miért dolgozzunk, úgy is megvan mindenünk, amire szükségünk van. A gyár vezetői azt gondolták ki, hogy minden falubelinek elküldenek egy katalógust különböző dolgokkal. Ezt ők látták, megkívánták és visszaálltak a munkába, hogy vehessenek maguknak. A fogyasztó ipar rengeteget költ reklámokra!! Három valóság: minél többet nézzük a tv-t, annál többet költünk, minél több katalógust, újságot, stb. olvasunk, annál többet költünk. Minél többet vásárolgatunk, annál többet költünk.

7. Ne adjuk fel a reményt. Nem könnyű egy adósságot sem törölni. Nagyon nehéz munka, de megéri. Az a szabadság, amit az adósság törlesztése után érez az ember, megéri a fáradságos küzdelmet.

IV. Felelősség. Van akkor olyan helyzet is, amikor az embernek megvolna a pénze visszafizetni az adósságot, de még húzza, halassza, hátha meg tudja forgatni még a más pénzét. Ez nem biblikus eljárás. Mit mond az ige. Péld 3:27-28 „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, a kiket illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése. Ne mondd a te felebarátodnak: menj el, azután térj meg, és holnap adok; holott nálad van, a mit kér.” Hivő embernek, ahogy alkalma van rá, minden adósságát ki kell fizetnie. Ez hozzájárul ahhoz, hogy hűséges sáfárok legyünk az Úr előtt. Zsolt 37:21 „Kölcsön kér a gonosz, és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.” Az ige azt sem ajánlja, hogy másokért kezeskedjünk anyagi ügyekben. Péld 17:18 “Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, fogadván kezességet barátja előtt.”

Még ha minden adósságot is kifizettünk, akkor sem felejtsük el, hogy így is mindenkinek tartozunk azzal, hogy szeressük. Ezt az adósságot soha nem lehet kifizetni.

4. Őszinteség

„Ne orozzatok, se ne hazudjatok és  senki meg ne csalja az ő felebarátját.” 3 Móz 19:11

I. Bevezetés. Az ember szinte naponta kell hozzon olyan döntéseket, hogy őszinte legyen vagy sem a pénz kezelésében. Megmondjuk-e az üzletben a kasszánál, hogy többet kaptunk vissza a kelleténél vagy sem? Vagy próbáltunk-e eladni valamit úgy, hogy nem mondtuk el a teljes igazságot valamiről, csak hogy keljen el, adjuk el.

Őszinteség a társadalomban. Ezek a döntések egyre nehezebbek, mert olyan időket élünk, amikor szinte mindenki át akarja verni a másikat. Az USA-ban a munkások hetente lopnak el kb. 1 milliárd $ értéket. Megszokottá vált az, hogy mindenki lop, csal, hazudik, csakhogy nyereséget találjon. Nem tartja vissza semmi manapság az embereket attól, hogy ne legyenek őszinték. Nem látnak értéket benne. Olyan időket élünk, mint a Bírák idejében, mikor ki-ki azt cselekszi, amit jónak lát.

II. Őszinteség a Bibliában.

Az igazság és igazságosság Isten egyik legfőbb alaptulajdonsága. Sokszor úgy mutatkozik be Isten, mint az igazság Istene. Ján 14:6 „Én vagyok… az igazság.”  Amikor őszinteségről van szó, az ige abszolút, teljes őszinteséget követel, a világban az őszinteség relatív. A Biblia Istene teljes őszinteséget követel, a világ erre úgy reagál, mint ha nem létezne Isten. Az ige szerint, döntéseinket az őszinteséggel kapcsolatosan egy láthatatlan Istenben való hit által kell meghozni, a világban, ezeket a döntéseket a láthatókra alapozzák. Egy hivő ember, mikor döntés elé kerül a pénz dolgában, hogy őszintén járjon-e el vagy sem, azt kérdezi mindig, fog-e Istennek tetszeni a döntésem. A világ, mikor ugyanebben a helyzetben van, viszont azt kérdezi, sikerül-e megússzam, megmenekülhetek-e probléma nélkül, ha hazudok, csalok?

Az Úr Jézus így mutatja be az ördög jellemét: Ján 8:44 „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott  meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” Isten azt akarja, hogy szentségben, tisztaságban őhozzá hasonlítsunk, nem pedig az ördöghöz. 

III. Teljes őszinteség.

Isten megköveteli az övéitől, hogy minden körülmények között, minden helyen és mindig, őszinték legyenek, igazak. Vajon miért? Miért akarja Isten, hogy őszinték legyünk? Soroljunk fel okokat arra, miért szükséges, hogy őszintén járjunk el minden pénzügyi dologban.

1. Ha nem vagyunk őszinték, nem szerethetjük Istent. A tíz parancsolat közül kettő az őszinteséggel kapcsolatos. 2 Móz 2o:15-16 „Ne lopj, ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” Az Úr Jézus pedig azt mondta: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok.” Az ige szerint, nem vallhatjuk azt, hogy szeretjük Istent, ha nem vagyunk őszinték. Egy olyan ember, aki hazudik, úgy viselkedik, mintha nem létezne Isten. Mi nem hisszük el, hogy Isten képes arra, hogy gondunkat viselje. Inkább saját kezünkbe akarjuk venni ügyünket és inkább ferde úton próbáljuk magunkat bebiztosítani. Őszinteségünk kérdése a pénzügyi dolgokkal kapcsolatosan is teljes egészében a hit kérdése. Egy őszinte döntés lehet balga döntésnek tűnik az emberek szemei előtt egy adott esetben, de egy hivő arra tekint ami nem látszik szabad szemmel, látja Jézus Krisztust, és ennek megfelelően dönt. Minden őszinte döntés erősíti hitünket egy láthatatlan Istenben. Lehetetlen tehát szeretni Istent és egyidejűleg hazugságban, ferdeségben élni. Magát csalja meg az, aki úgy gondolja. Sőt, az, aki hazudik, arról azt mondja Isten igéje, hogy utálja Istent. Péld 14:2 „A ki igazán jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az ő útaiban, megutálja őt.”

2. Ha nem vagyunk őszinték, nem szerethetjük egymást sem. Amikor nem egyenesen járunk el a pénz dolgában, akkor másoktól lopunk. Lehet, azt gondoljuk, hogy úgyis az államtól lopunk, az nem árt, vagy egy nagy cég, üzlet, de lényegében véve mi mindig emberektől lopunk. Emberek vannak ezeknek az élén, munkások, dolgozók zsebéből vesszük ki a pénzt, ha csalunk, vagy ha nem egyenesen járunk el. Amikor nem vagyunk őszinték, minden egyes esetben embereknek okozunk kárt.

3. Az őszinte magatartás az evangélium hihetőségét, hatásosságát növeli. Isten azért is akarja, hogy minden utainkban őszintén járjunk el, mert így, és csakis így tudjuk bemutatni az Úr Jézus Krisztus és az evangélium valóságát azoknak, akik még nem hisznek. Napjainkban szinte ez az a dolog, ami miatt a legtöbben megbotránkoznak a hivőségben, mert látják, hogy a hivők sem járnak el őszintén. Ez falat emel a hitetlen világ és az evangélium között. Filippi 2:15 „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.” Ill. Egyszer egy hivő ember adott el egy autót a piacon és a vevő arra kérte, hogy ne jelentse az államnak, hogy eladta, hogy ő ne fizessen adót utána. Erre a hivő ember azt mondta, hogy nem teheti, még ha ő semmit sem veszít anyagilag, mert az én uram, mondta Jézus Krisztus. A vásárló sokkot kapott, és ahelyett, hogy elment, kérte, hogy együtt ebédeljenek és megtért.

4. Az őszinteség megment a félelemtől. Péld 4:24-26 “Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól. A te szemeid előre nézzenek, és szemöldökid egyenest magad elé irányuljanak. Egyengesd el lábaid ösvényit, s minden te útaid állhatatosak legyenek. Ne térj jobbra, se balra, fordítsd el a te lábadat a gonosztól.” Ha az őszinte keskeny utat választjuk, akkor nem kell félnünk a sok hamis úttól. Könnyebb döntéseket hozni, ha el vagyunk határozva arra, hogy mindig őszintén járunk el.

5. A legkisebb hazugság is pusztító lehet. Még a legkisebb ártatlannak tűnő hazugság is bűn Isten előtt. Luk 16:1o „A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Ha nem vagyunk őszinték a kis dolgokban, akkor a nagy dolgokban sem leszünk azok. Ábrahám életének egy szakasza bizonyítja ezt. Ő hozott egy komoly határozatot egyszer. 1 Móz 14 “Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tied.” Ilyen határozatot hozott Ábrahám, ezt ő megfogadta egész életére. Határozzuk mi is el, hogy semmit, egy tűt, egy szeget nem veszünk el abból, ami a másé.

IV. A hazugság, a csalás kísértése.

Teljesen őszintének lenni nem kis munka! Egyszer egy osztályban őszintén bevallotta az egyik tanuló a padban, hogy ha egy kedvező lehetőség adódik mikor hazugság által nyereséghez juthat, akkor ő hazudni fog. És ha nem élünk egy Szentlélekkel teljes életet, mindannyian úgy gondolkozunk, mint ez a tanuló! Mit kell tudni, hogy ellen tudjunk állni a kísértéseknek ezen a területen?

1. Az ember gonosz szíve hajlamos erre a bűnre. Mert az ember romlott szívében, a mi óemberünkben ott van a becstelenség. Márk 7:21-22 „Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok… lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, gonosz szem, kevélység.”  Egy teljesen őszinte élet egy természetfölötti élet. Ezen a földön, egy két lábon járó csoda. Teljesen átadott élettel kell rendelkezni ahhoz, hogy ezzel a mennyei ajándékkal rendelkezzünk!

2. Az aranyszabály – mások javát keresni. Filippi 2:4 „Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.” Ha ezt az egy igeverset megfontolnánk mindig, másképp adnánk el dolgokat, másképp vásárolnánk. Amikor földet, házat, vagy jószágot adunk el, vajon nézzük a másik hasznát, vagy pedig mindig csak a mienket? Lehet, hogy áldozatba kerül, de Isten előtt és az emberek előtt akkor is megéri.

3. Az Úr félelmében lenni. Ez segít abban, hogy másokat is a világosságra vezessünk, mikor tanúi vagyunk egy hazugságnak, lopásnak, igazságtalanságnak. Ezekben az időkben, szomjas a világ arra, hogy lássanak egy igaz embert, aki nem hazudik, nem lop! Az Úr megtalálja a módját annak, hogy megfenyítsen minket, ha nem járunk el őszintén. Péld 13:11 „A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; a ki pedig kezével gyűjt, megöregbíti azt.” Az Úr el tudja venni azt, amit hamissággal szereztünk. De ha nem is veszi el, valamikor számolni fogunk érte. Egy szülő sem nyugszik bele, ha látja gyermekét hazudni, vagy lopni, sőt megbünteti és tanítja. Ezt teszi mennyei Atyánk is velünk!

4. Óvakodjunk olyanoktól, akik nem egyenesek. Tudnunk kell azt is, hogy egy hazug, csaló ember nagy befolyással van a környezetére. Dávid mit mondott? Zsolt 1o1:6-7 “Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem. Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot művel; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.” Péld 29:24 “A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát.” Óvakodjunk és vigyázzunk, kivel és kikkel vállalunk közösséget, mert eltanulhatjuk útjait.

5. Hamis érvelés. Vannak olyanok is, akik úgy csalják meg magukat, hogy azt mondják: ebben őszinte leszek, ebben pedig nem. Ez is egy relatív őszinteség, nem bizonyít egy új szív mellett. Vagy meghoztuk életünkben a döntést, hogy őszinték leszünk mindenben, ha nem, akkor kétfelé sántikálunk.

V. Mit tegyünk, ha eddig nem voltunk teljesen őszinték? Lesz idő, amikor rajtakapjuk magunkat azon, hogy jártunk el őszintén, igazán, olyankor mit kell tenni.

1. Istennel való közösségünket helyre kell hozni. Akárhányszor vétkezünk, ez a közösség megbomlik. Ezt helyre kell hozni. Bocsánatot kell kérni Istentől. „Ha be valljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztít minket minden hamisságtól.” Be kell lássuk, hogy amit tettünk, az bűn. Ha ezt megtesszük, Isten fel tudja szabadítani lelkünket.

2. Az emberekkel való közösségünket helyre kell hozni. Mit mond Jakab 5:16 „Valljátok meg bűneiteket egymásnak.” Ez viszont fáj az embernek. Kevés ember van, aki hozzánk jön és bevallja, hogy vétkezett ellenünk. De ha van ilyen, egy ilyen ember a legjobb barátunkká válik, olyanná, akiben megbízhatunk. Annyira ott a vágy bennük, hogy helyrehozzák a kapcsolatot közöttünk, hogy inkább hajlandóak kiteregetni bűneiket. Ez bátorság, ez őszinteség, ezt kell tenni. A legjobb barátságok jöhetnek létre ez által. Péld 28:13 „A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”

3. Minden hamissággal nyert nyereséget vissza kell adni. 3 Móz 6:4-5 “Mivelhogy azért bűnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált. Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bűnbevallásának napján.”

VI. Megvesztegetés, csúszópénz.

Megvesztegetés az, amikor valamit azért adunk oda másnak, hogy rávegyük ezzel arra, hogy tegyen értünk valamit. 2 Móz 23:8 „Ajándékot el ne végy: mert az ajándék megvakítja a szemeseket, és elfordítja az igazak ügyét.” Sok esetben a csúszópénzt úgy hívja az ember, hogy ajándék. Figyelmesek kell legyünk erre is.

VII. Áldás és átok. Az őszinteség illetve hazugság esetén.

Az őszinteség jutalma:

Az Úrral való közösség megalapozása, megerősítése. Péld 3:32 “Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az õ titka.” Áldás lesz a családján. Péld 2o:7 “A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!” Áldás lesz egész életében. Péld 12:19 “Az igazmondó ajak megáll mind örökké; a hazugságnak pedig nyelve egy szempillantásig.” Javakkal is megáldhatja az Úr. Péld 15:6 “Az igaznak házában nagy kincs van; az istentelennek jövedelmében pedig háborúság.”

A hamis ember büntetése. Átkok azok felé, akik nem őszinték. Péld 15:27 “Megháborítja az ő házát, a ki követi a telhetetlenséget; a ki pedig gyűlöli az ajándékokat, él az.” A halál átka. Péld 21:6 “A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik.” Szegénység Péld 13:11 “A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; aki pedig kezével gyűjt, megöregbíti azt.”

VIII. Vezető egyéniségek befolyása, hatása.

A vezetők, főnökök nagymértékben befolyásolják azokat, akik alattuk vannak. Egy nagy fuvarozó cégnél a főnök mindig nagy csizmával jött be dolgozni. Hat hónap alatt, az irodában lévők mind csizmákkal érkeztek a munkahelyre. Mikor ezt látta, úgy gondolta, hogy rendes üzleti félcipőbe fog bejárni, dolgozni. Fél év alatt, mindenki félcipőbe járt. Péld 29:12 “A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.” Ill. Egy nagy nemzetközi építési vállalkozó cég elnökétől kérdezték, miért nem nyit székhelyet olyan országokban, ahol megvesztegetés, lopás, hazugság, nagy divat. Hiszen több lenne a nyereség. Azt mondta azért nem, mert ha megtennénk, munkásaink átvennék ezt az életstílust és még a cégtől is, lopnának. Így nagyobb veszteségünk lehet! Egy vezetőnek, főnöknek példát kell mutasson az üzleti dolgokban, a pénz kezelésében, mikor az őszinteségről van szó.

Így kell elöljárókat, vezetőket is választani. Mózesnek mit ajánlott az ő ipa, Jethro. 2 Móz 18:21 “És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük elöljárókká, ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.” Az Úr ma sem akarja másképpen a vezetőket választani.

Isten azt akarja, hogy őszintén járjunk el a pénz dolgában, minden esetben, minden körülmények közepette.

5. Tanács

„A bolondnak úta helyes az ő szeme előtt, de a ki tanáccsal él, bölcs az.”  Péld 12:14

I. Bevezetés. Sokszor előfordul az életben, amikor egy útkereszteződéshez kerülünk, fontos döntést kell hoznunk, hogy jól jönne egy jó tanács valakitől. Problémáinkat, köztük anyagi problémáinkat is az Úr elé kell vinnünk, de van olyan helyzet sokszor, amikor olyan döntéseket kell hozni, amire nincs konkrét útmutatás az igében. Ilyenkor nagyon ajánlatos tanácsot kérni valakitől!

II. Miért félnek az emberek tanácsot kérni?

1. Büszkeség. Olyan időket élünk, amikor az emberek a tanácskérést gyengeségnek fogják fel, pedig nem az. Azt mondja a világ: állj meg a saját lábadon, nincs szükséged neked arra, hogy más döntsön helyetted. Amikor egy fiatal is ezt hallja, ráadásul ehhez hozzáadódik egy kis büszkeség is, nem sok kell és kialakul egy olyan lelkület, ami ezt mondja: Most már felnőttem, nagy vagyok, senki ne mondja meg nekem, hogy mit tegyek! Majd én eldöntöm magamnak. Ezért, sokan nem is fognak tanácsokat kérni. Úgy látják, ez gyengeség!

2. Akaratos makacsság. Sokan azért állnak ellene a jó tanácsnak, mert már úgy is eleve eldöntötték szívükben, hogy mit fognak tenni és nem akarják, hogy más bemutassa nekik a valódi tényeket. Tudják, mások is látják a valóságot döntéshozatalukkal kapcsolatosan, de ők már eldöntötték, mit tesznek. Nem akarjuk hallani azt mástól, hogy pl. nem engedhetjük meg magunknak azt az új autót, biciklit, amit már úgy is eldöntöttem, hogy megveszem. Ez makacsság, ami megakadályoz a tanácskeresésben.

3. Korkülönbségek, generációs különbözőségek. Van amikor egy idősebb ember visszautasít egy jó ötletet egy fiatalabb személytől, csak azért, mert hát az tapasztalatlan. De van úgy is, hogy egy fiatal utasít vissza egy idősebbet, mert hát más világot élünk, ők úgysem érthetik meg. Pedig erre is oda kell figyelni. Bibliai példa, mikor Roboám, Salamon fia megvetette a vének tanácsát, mi lett a vége: szakadás! Fiatal, vele egykorú emberek tapasztalatlan tanácsára hallgatott, és rosszul járt!

Olyan időket élünk tehát, amikor az emberek egyre kevesebb tanácsot keresnek, egyre inkább szégyellnek jó tanács után kutatni másoknál, mert hát ez gyengeség, azt mondják sokan. Pedig az ige másként mondja: Péld 19:2o „Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást, hogy bölcs légy végre.” Péld 1o:8 „A bölcs elméjű beveszi a jó tanácsokat; a bolond ajkú pedig elveszti magát.” A döntéshozatal végül is ránk hárul, nem a tanácsadó feladata, hogy meghozza a döntést helyettünk. Ő csak egy jó tanácsot akar adni. Sokan nem látják ezt sem.

III. Fontosak-e a tények egy döntéshozatalnál?

Minden döntésnél és anyagi dolgok feletti döntéseknél is, jól tesszük, ha összeszedjük és megvizsgáljuk a tényeket, hiszen ezeket is sokat mondanak. DE, nem szabad döntésünket kizárólag a tényekre bízni, ennél egy hivő ember tovább kell lépjen, a tények mögé. Még akkor is, amikor minden tény arra mutat, hogy jobbra kell menni, lehet az Úr, úgy akarja, hogy balra menjünk. Példa erre a Kánaán kikutatása a kémek által. Mind, kettő kivételével a valódi tényekre mutatott, csak ketten láttak túl ezen, ők elhitték az Úr ígéretét. Ebbe kapaszkodtak és nekünk is ebbe kell kapaszkodnunk leginkább!

IV. Tanácsok forrása, kihez, mihez forduljunk?

Honnan fogok én kapni egy jó tanácsot, ha egy fontos anyagi ügyben döntést kell, hozzak? Három ilyen forrás van, fontossági sorrendben nézzük meg őket:

1. Az Ige tanácsa. Először is, mit mond Isten igéje arról, amiről dönteni akarok. Ez a legfontosabb. Zsolt 119 „Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.” Sokkal jobban járunk, ha egy ügyben Isten igéjének tanácsát megfogadjuk, mint valaki másnak, akinek lehet emberi bölcsességéből adódó tanácsa jónak, hangzik, de nem Isten igéje a forrása. Isten igéjének alá veti magát a hivő ember, mert tudja: „az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” Nem hiába van tehát 235o igevers a Bibliában, ami a pénzzel kapcsolatos. Ha Isten igéje világos választ ad valamire, amit nem tudtam, nem szabad tovább kutassunk már forrás után, hogy mit tegyünk! Ha viszont Isten igéje nem szól arról és hallgat egy bizonyos dolog felöl amiben döntenünk kell, jöhet a második forrás:

2. Emberek tanácsa. Zsolt 37:3o „Jó tanácsot beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.  Istenének törvénye van szívében.” Hivő emberekről beszélünk! A hivő élet nem egy másoktól független élet. Mi egymástól függünk, hiszen egy test vagyunk. Minden testrész úgy működik a legjobban, ha együtt működik a többivel. Szükségünk van tehát egymásra, Isten az egyiket ezzel a másikat pedig azzal a bölcsességgel ruházta fel. Mikor fontos anyagi dolgokban kell döntenünk, és az Ige hallgat, igénybe kell vegyük bölcs hivő testvéreink jó tanácsát is. Istennek hoz dicsőséget ez a bátor lépés!

Szülők tanácsa. Péld 6: 2o-22 „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba. Valahová mész, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled.” Szüleinktől kaphatjuk a legjobb tanácsot, hiszen ők neveltek fel, ők szeretnek a legjobban, ők értik meg helyzetünket a legjobban. Még akkor is, ha nem hivők és, még ha nem jó sáfároknak bizonyulnak ők maguk, az évek során sok korlát emelkedhetik szülő és gyermek között. Tiszteletmutatás csodálatos útja az, mikor szüleinktől tanácsot kérünk, Jól esik nekik! Jól tesszük tehát, ha tanácsot keresünk. Péld 11:14 „Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.” Amikor többektől kérünk tanácsot, lehet az egyik tanács, ellentmond a másiknak, de minél több ember véleményét halljuk, annál inkább körvonalazódik előttünk a nagy kép, mit kell tenni!

3. Az Úr tanácsa. Miközben a tényeket vizsgáljuk, miközben keressük Isten igéjében az útbaigazítást, és mások tanácsára is hallgatunk, elengedhetetlen, hogy Istentől magától, ima által kérjünk vezettetést anyagi döntéseinkben is! Ézsaiás mit mondott: „mert egy gyermek születik nékünk… és hívják nevét… tanácsosnak!” „Szemeimmel tanácsollak téged” Ehhez az kell, hogy szemébe nézzünk. Ezt pedig leginkább imádkozás által tehetjük.

V. Az elcsendesedés fontossága.

Ezek az idők, amikben élünk, a rohanás, elfoglaltság, szórakozás, tömegek és a sok zajcsapás napjai. Az igében sok helyen a hivő ember arra van kérve, hogy várjon türelmesen az Úrra. Amikor csendben az Úrra tudunk figyelni, akkor tud hozzánk beszélni, de ha rohanunk és nem állunk meg egy kicsit, akkor hiába is szól, nem halljuk meg. Nem véletlen az, hogy a legszentebb emberek a Bibliában és a történelem során, mindig első helyre tették az elcsendesedést Isten előtt: Mózes, Dávid, Pál, maga az Úr Jézus is sokszor félrevonult a pusztában, hogy egyedül legyen Istennel. Amikor úgy érezzük, hogy nagy a nyomás körülöttünk, sokan akarnak befolyásolni, vonuljunk mi is félre egy kicsit, imádkozzunk, és az Úr útbaigazít akkor minket. A világ azt kiáltja, siess, az Úr pedig arra kérj, hogy várj türelmesen!

Ne a gonoszok tanácsát kövessük tehát. Zsolt 1:1 „Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül.” Olyan dolgok, hogy horoszkóp, és ehhez hasonló gonosz utaktól pedig álljunk félre, akármilyen nehéz  is dönteni valamiben!

VI. Befejezés.

Amikor nagy horderejű anyagi dolgokban kell döntéseket hoznunk, mint amilyen például egy fiatalnak az, hogy mit tesz, merre megy az érettségi után, elengedhetetlen, hogy ilyen időkben különösen ragaszkodjon az Úr Jézushoz. Félre kell vonulni, egyedül időt tölteni az Úrral, még a böjt is ajánlatos, hiszen egész jövőtök, életetek függ ezektől, a döntésektől. Vigyázzatok kire hallgattok, legyen az hivő és bölcs ember, oda kell figyelni arra amit mondanak, még akkor is, ha nem tetszik az amit mondanak.

1. Pályaválasztás. Ha valakinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, mondja Jakab. Ez az az idő, mikor egy pályát választotok magatoknak. Kevés az a foglalkozás, ami a valóságban is olyan, mint amilyennek elképzeli az ember. Tegyél egy kis kutatást, kérdezz meg másokat, ne ugorjunk bele a pályaválasztásba!

2. Házasság. Természetesen, ha valaki házasságban él, akkor nagy anyagi döntéseket együtt kell meghozni. Csodálatos, hogy az Úr mindkét félt, a férjet is és a feleséget is fel tudja használni, ilyen kérdésekben is, pont, amikor a leginkább van erre szükség. Van úgy is, amikor a feleség azt mondja, kedvesem, ezt nem érzem, hogy jó irányba mennénk, ha ezt tesszük. Egy feleségnek, asszonynak, más síkon mozognak a meglátásai, azok is értékesek lehetnek. Legtöbbször érzékenyebben állnak hozzá az anyagi dolgokhoz, megérzik, lehet a veszélyt is jobban, mint egy férfi. A döntést mindkét fél meglátásainak az egyensúlyba hozatalával érik el a házastársak. Férfiak, legyen ez is egy fontos családi szabály, nagy anyagi dolgokban, együtt kell meghozni a döntést, nem egyedül! Miért?

a. Építi a házastársak közötti kapcsolatot. Egyet kell értsen a két fél, hiszen mindketten isszák a levét, ha rosszul döntenek. Ha együtt hozzák a döntést, akkor el lehet kerülni olyan hozzászólásokat, mint: na ugye megmondtam.

b. Tiszteletet mutatunk feleségünknek. Mikor egy férj a feleség véleményét kikéri valamiben, akkor, még ha nem is mondja neki szavakkal, de ezt kommunikálja: én szeretlek, tisztellek, értékelem meglátásaidat. Világos és tiszta lesz mindkét fél előtt az egész család anyagi állapota.

6. Adakozás

„És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. És egy szegény özvegyasszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.”

Márk 12:41-44

I. Bevezetés. Az adakozás azok közé a témák közé tartozik, amiről sokan nem szeretnek beszélni, de hallani sem. Adakozás a gyülekezetnek vagy a szükségben levőknek egy tüske sokak oldalában. A legtöbben adnak egy kis pénzt, de kevesen vannak azok, akik értéket is adnak. Az adakozás témáját lehet vitatni és vitatják is az emberek, de az Úr Jézus ezt a témát nem vitatja. Az Úr Jézus megválaszolta az adakozás körüli kérdéseket itten határozottan és vita nélkül. Szinte le is zárta a témát. Az Ige nem keveset beszél az adakozásról, megvizsgálunk egy pár dolgot: a körülményeket a felolvasott igében, az adakozás lelkületét, előnyeit, a mennyiségét és hogy hogyan adakozzunk.

II. Szövegkörnyezet. Az Úr Jézus leült a templompersely mellé, pihent, nézte, amint az emberek vetik bele pénzüket. Az udvarban 13 tölcsér alakú rézpersely volt elhelyezve, különböző adományok számára. Látta és hallotta, amint sokan sok pénzt vetnek a perselybe. Csendben ült és figyelt. Húsvét hete volt, sokan lehettek ott, sokan hozták adományaikat. Egyszer csak az Úr feltekintett, látott valamit, ami megragadta figyelmét. Előtűnik valahonnan a semmiből egy szegény özvegyasszony és beletesz két fillért. Abban az időben az a legkisebb pénzegység volt. Ma, két ezerlejesnek felelne meg! Az Úr megragadja az özvegyasszony tettét, hogy tanítsa a tanítványokat és minket az adakozásra. Minden, ami az adakozással kapcsolatos itt van az igében!

II. Hozzáállás, lelkület az adakozásban. Ez az özvegyasszony, azt mondja az Úr, szegény volt. Háromszor is mondja. Olyan szegény volt, hogy ennél szegényebb nem lehetett. Szegénysége látható és vitathatatlan volt. Azokban az időkben igen kevés lehetősége volt egy özvegyasszonynak dolgozni. Szegény özvegyasszonyok a szó szoros értelmében naponta kínlódtak a megélhetésért! Ez az asszony kétségbeejtően szegény volt. Adott két fillért, ami az egész vagyona volt.

1. A motiváló erő. Szeretet. Az adakozás, adás lelkületét legjobban a János 3:16 foglalja össze: „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta…” Figyeljük meg a sorrendet: Isten adott, azért, mert szeretett. Az adást az Ő szeretete hozta mozgásba. Pál is ezt mondta: „És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” 1 Kor 13:3. Ha nem szeretetből adakozunk, akkor semmi haszna nem lesz az adónak belőle. Isten előtt végtelenszer fontosabb a lelkület, a hozzáállás, a motiváló erő az adakozásban, mint az összeg, amit adunk. A Lélek fontosabb, mint a Lej. Amikor betesszük azt a pénzt a tányérba, Isten előbb szívünket vizsgálja. Krisztus emiatt fedte meg a farizeusokat is: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok a mik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni.” Mát 23:23 Ha akarjuk, hogy adományunknak valamilyen értéke legyen Isten előtt, akkor azt szeretetből kell adni.

Hit, Istenben való bizodalom. Ez az özvegyasszony nem a pénzében bízott. Ő Istenben bízott. Mindenét, amije volt, Istennek adta. Ezzel mintha azt mondta volna Istennek, hogy Uram, mindenem, ami vagyok, és amim van a tied.

2. Az Úrnak adakozunk! Szeretetből, hitből, de ki iránt? Még akkor is, ha ezek az adományok szükségben lévő emberekhez kerülnek, vagy bárhová, végül is a pénz az Úrnak magának adatik! „Kölcsön ad az Úrnak, aki segíti a szegényt!” Ha úgy hiszem, hogy pénzem csak a gyülekezetnek, egy missziónak, vagy egy szükségben lévő embernek megy, akkor az csak jótékonysági adomány. De ha én a pénzemet az Úrnak adom, akkor az már Isten imádat! Amikor a persely körbe megy a gyülekezetben, nekünk tudnunk kell azt, hogy az Úrnak magának adunk!

3. Örömmel. Az adakozást nemcsak hogy szeretetből kell végezni, hanem örömmel is, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten.” Nem olyan légkört vár el az Úr tőlünk mikor a perselyes tányér körbe megy, mint mikor az ember egy fogorvosi székben ül, tudván, hogy egy fájdalmas foghúzásnak néz elébe! Nem! Hogyan alakítjuk ki ezt a hozzáállást magunkban? Nézzük meg az Igét. A Macedóniai gyülekezet példáját kövessük. 2 Kor 8:1-2 „Tudtotokra adjuk pedig, atyámfiai, Istennek azt a kegyelmét, a melyet Macedónia gyülekezeteivel közlött. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük, jószívűségük gazdagságává növekedett.” Hogyan tudott ez a gyülekezet ilyen nagy nyomorúságban örömmel, bőségesen jószívűen adakozni? A válasz az 5. versben van: „És nem a miképpen reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak.” Örömmel csakis az tud adakozni, aki odaadta önmagát az Úrnak. Ill. Egy kislány beleült a perselyes kosárba! Álljunk meg és vizsgáljuk meg magunkat, milyen a mi lelkületünk, mért adakozunk?

III. Az adakozás előnyei.

Kinek van a legnagyobb haszna az adakozásból? Könnyű látni azt, amint az adomány a fogadónak hasznos. A helyi gyülekezet épül, az éhezők megelégíttetnek, a mezítelenek felruháztatnak, szolgálattevők küldetnek ki, stb. De Isten gazdaságában, egy helyes lelkülettel adott adomány jobban használ annak, aki adja, mint annak, aki kapja. Miért van ez így? Három ok:

1. Az Úrral való közösségünk mélyül. Máté 6:21 „Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” Minden egyes adakozásnál tudatosan látnunk kell azt, hogy mi az Úr Jézusnak adunk. Ha ez így van, akkor szívünk közelebb kerül hozzá.

2. Jellemünk javul. Az ember szíve természetből kifolyólag egy önző szív, Isten az adakozás által is megtanít minket önzetlenül adni, hogy olyanok legyünk, mint az Úr Jézus. Az adakozás nem azért létezik, hogy Isten pénzt gyűjtsön magának, hanem hogy gyermekeit alakítsa Jézus Krisztus képmására! Hát nem megtehetné Isten, hogy a föld gazdagságait az övéi közt ossza szét? De nem ez a célja!

3. Áldásokban lehet részünk. Minél inkább és szeretettel adakozik valaki, annál inkább bővölködik. Nem azért kell adni, hogy Isten visszaadja, de Isten gondoskodik arról, hogy visszaadja. Ha adakozol, Isten annál inkább megáld. Kevesen hiszik ezt el, pedig az Ige világos. Péld 11:24-25 „Van olyan, a ki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jótevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.” 2 Kor 9:6-11! Nem azért fizet vissza az Úr, hogy több legyen, hanem azért, hogy többet adhassunk! Ef 4:28 „A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, a mi jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek.”

Van tehát előnye az adakozónak az adakozásban, ha azt örömmel és szeretettel teszi, nem pedig kényszerből!

IV. Az adakozás mennyisége.

Az adakozás mennyiségét nem a kiadott pénz, hanem a megtartott pénz mennyisége határozza meg. Ezt az elvet nehéz elfogadni, különösen egy gazdag embernek, de ezt tanítja itt az Úr Jézus. A javak, gazdagság nem azért van, hogy azt halmozzuk és tartogassuk, hanem egy szegénységtől és nyomorúságtól teli világban másokon segítsünk. Figyeljük meg mit mondott az Úr: az asszony többet vetett a perselybe, mint az összes többi együttvéve. Ez megdöbbentő. Hogy mondhatott ilyet, hiszen sokan, sokkal többet tettek a perselybe, mint ez az asszony. És ráadásul, mind együttvéve, hogy lehet. Úgy, hogy Isten azt nézte, amit ez az asszony megtartott magának, és nem azt, amit adott. Ha az arányokat vizsgálnánk, a többieknek még maradt jövedelmükből 8o-9o%, ők sokkal kevesebbet adtak a jövedelmükből.

Az adakozás áldozattal kell járjon. Amit ez az asszony adott, az egy áldozat volt, amit a többiek adtak, az nem volt áldozat, az, fölösleg volt. Nem sebezte őket, nem fájt nekik sehol. Nem így az özvegyasszony, ő komoly áldozatot hozott. Az ő adománya neki sokba került. Ő feladott valamit, azért, hogy adhasson Istennek, lehet egy étkezést, de valamibe került neki.

1. A gazdagok az ő fölöslegükből adtak. Hittek Istenben, bíztak benne, hálásak voltak Istennek a sok áldásaiért. Még Isten munkájának a gondját is viselték, mert adakoztak, és sokat adakoztak.

2. A szegény özvegyasszony komoly áldozatot hozott. Ő az ő szegénységéből adott. Mindenét, amije volt, odaadta. Miért? Mert szükséget látott, komoly problémája volt. Kétségbeejtően, sürgősen szüksége volt élelemre, ruházatra és hajlékra. Nem tudta, hogy mikor fog legközelebb enni. A világ egész terhe szinte vállain volt, és senki nem gondolt vele. De ez az asszony tudott valamit. Isten látja, és Isten gondol vele. Bízhatott Istenben, és ezért szükségét odaadta Istennek. Az ő szüksége anyagi volt, ezért minden anyagi javát, ami volt, odaadta. Ezt mondta: Istenem, nagy bajban vagyok, szükségem van pénzre, annyi pénzem sincs, hogy ennivalót vegyek. Nekem ennem kell és Te valahogy, valamilyen úton ki tudod rendelni. Itt van mindenem, amivel rendelkezem, használd Uram a te országodra, én odaadom magamat neked, Te pedig viselj gondot rólam.” Ez a szegény özvegyasszony nagyon jól tudta, hogy Isten felfigyel, feltámad azokért, akiknél látja, hogy mindenüket felteszik az oltárra.

Nagy különbség van tehát úgy adakozni, hogy valakinek az áldozatba kerüljön, vagy pedig csak fölöslegből adakozni. Valamit feladni azért, hogy adhassunk. Fontos hangsúlyozni ezt a különbséget, mert Isten az áldozathozatalra néz! Azt nézi, mibe kerül nekünk adni!

Mit tanít az USZ az adakozás mennyiségéről? Nézzük meg, mit mond az Ige arról, hogy mennyit kell adakozni. Tudjuk azt, hogy az Ószövetség ideje alatt, Isten megkövetelte népétől a tizedet! A tized tehát kötelező volt! Mal 3:8-9 „Avagy az ember csalhatja-e az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.” Ezen kívül még léteztek különböző adományok szabad akaratból, a szegények megsegítésére és még egyéb adományok is. Az Újszövetségben a tized nincsen sehol megszüntetve és megerősítve. Ami viszont tanítva van az, hogy jövedelmünkhöz, javainkhoz arányosan kell történjen az adakozás. Ha a javak növekednek, többet kell adakozzunk. A legtöbbek szerint az Újszövetségben az adakozás legalább a tizedet jelenti. Nem szabad úgysem adakozni, hogy miután odaadtuk, azt hisszük, hogy fel vagyunk mentve minden anyagi kötelezettségek alól.

V. Hogyan adakozzunk, hogy történjen az adakozás?

Hogy ezt is jobban megértsük, nézzünk meg egy eseményt Pál apostol életéből, mikor adományokat gyűjtött a jeruzsálemi gyülekezet számára. 1 Kor 16:2 „A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, a mit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor odamegyek.” Ebben az egy igeversben öt alapelvet lehet megfigyelni az adakozással kapcsolatosan. Milyen kell legyen az adakozás:

1. Rendszeres. „a hétnek első napján”. Adakozni gyakran és rendszeresen kell, mert gyakran és rendszeresen kell szeretetünket, kifejezzük az Úr iránt. Tévedés egy évben egyszer adakozni! Az ige szerint sűrűn kell és rendszeresen!

2. Személyes. „mindenitek tegye félre”. Mindegyikőtök. Isten minden gyermekének kötelessége személyesen adakozni. Fiatalokra is érvényes ez, akik nyáron dolgoznak, stb. Ezt jobb minél hamarabb kialakítani az ember szívében, mert később annál nehezebb lesz.

3. Megfontolt, előre eltervezett. „tegye félre”. Egy külön kasszát kell nyitni ahová az Úrnak szánt pénzt, adományokat gyűjtjük. Nem akkor kapkodunk, mikor a tányér jár körbe körbe, hogy vajon mennyit is kell most adjunk. Félre kell tenni az Úrnak szánt pénzt. 2 Kor 9:7 „Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből.” Imádkozó szívvel kell hozzáállni, hogy az Úr irányíthasson minket ebben is, kinek és hova, és mennyit, stb.

4. Az adakozás egy prioritás. A hivő ember életében az adakozás a fontos dolgok listájának elején kell szerepeljen. Elengedhetetlen szolgálat. Péld 3:9 „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből.” Ahogy kikapjuk a fizetést, az első dolog az kell legyen, hogy félre tesszük az Úrnak szánt adományunkat. Ez segít minket abban is, hogy mindenben Krisztust helyezzük első helyre.

5. Az adakozás büszkeség nélkül kell hogy történjen. Ha meg akarjuk tapasztalni az Úr áldásait, akkor nem szabad úgy adakozni, hogy közben embereknek akarunk tetszeni. Az Úr fejezte ezt ki a legjobban: Máté 6:1-4 „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, a hogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.”

VI. Hová, vagy kinek adakozzunk.

Az Ige szerint három olyan terület van, ahová a hivő embernek adakoznia lehet és kell. Hogy kinek és milyen mennyiségben kell adakozzunk, azt az Úr helyezi a szívére annak aki imádkozó szívvel adni akar.

1. A helybeli gyülekezetnek és szolgálatoknak. Az igében a gyülekezet ahová valaki tartozik, elsőbbséget élvez az adakozás szempontjából. Legyen ez is fontos! Az özvegyasszony is ezt tette. Tudta, hogy a templomnak szüksége van rá. 1 Tim 5:17 „A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltattassanak, főképpen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak. Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.”  A tized elsősorban a gyülekezetbe kell bejöjjön, ha máshová is akarunk adni, és van rá eset mikor az Úr így vezet, akkor ezen felül lehet oda is adni. Gal 6:6 „A ki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával.” Ez elsősorban a gyülekezetben történik, de nem feltétlenül csak ott.

2. A Családnak. Ne felejtsük el, hogy a férjnek köteles ellátnia feleségét, a szülők kötelesek ellátni gyermekeiket, a felnőtt gyermekek pedig kötelesek ellátniuk és gondozniuk öreg szüleiket! Manapság a család felé történő adakozás is el van nagyon hanyagolva. 1 Tim 5:8 „Ha pedig valaki az övéiről és az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.” Igen fontos feladata a hivő embernek családjáról gondot viselni.

3. A Szegényeknek. Máté 25 részében az egyik legerősebb igével találkozunk. Máté 25:34-45! Az ige szerint, az Úr Jézus Krisztus, akire nézve teremtettek mindenek, azonosítja magát a szegényekkel. Amikor a szegényeknek adunk, akkor Neki adunk. Kölcsön ad az Úrnak, aki segíti a szegényt. És ha ez igaz, akkor a fordítottja is igaz, ha nem adunk a szegényeknek, akkor az Urat hagyjuk éhezni és szomjúhozni. Az Úr Jézus, míg a földön járt, rendszeresen segítette a szegényeket anyagilag is. Az Utolsó vacsoránál olvassuk ezeket: Ján 13:9 „Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.” Mivel rendszeresen tette, ezért a tanítványok azt hitték, most is azt teszi. De van ennél egy még erősebb példa. Pál, miután megtért, hogy a tanítványok is elfogadják Pál megtérését, nézzétek, mit mond Pál ezzel kapcsolatosan. Gal 2:9-1o „És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között prédikáljunk: Csakhogy a szegényekről megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni”. Mennyi teológiai dolgot kérdezhettek volna Páltól, milyen avatása volt neki, nem tettek fel kérdéseket, hanem csak azt kötötték ki, hogy a szegényekről megemlékezzél! És én igyekeztem ennek eleget tenni, mondta Pál.

VII. Miért kell adakozni a szegényeknek.

Hivő életünk három területe nagymértékben érintve van azzal, hogy adunk, vagy nem adunk a szegényeknek.

1. Imáink meghiúsulhatnak azért, mert nem adunk a szegényeknek. Ézs 58:6-9 „Hát nem ez-é a böjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit… Nem az-e, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod… Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Íme, itt vagyok.” Péld 21:13 „A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik”.  Ill. Egyszer egy elszegényedett misszionárius irt haza a gyülekezetének egy levelet, amiben valahogy ki akarta fejezni azt, hogy nagy szükségben van, ezt írta: Isten embere kéri Isten gyülekezetét arra, hogy Isten pénzét küldjék az Isten munkájába. És ez így van!

2. A mi javaink, és áldott állapotunk nagymértékben függ a rászorulók megsegítésétől. Péld 28:27 „Aki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.”

3. Aki nem adakozik a szegényeknek, az nem ismeri közelről az Urat. Kemény beszéd, de az Ige ezt mondja. Jer 22:16 „Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!” Az ige szerint a szegények megsegítése nem az állam feladata, hanem a gyülekezet feladata. Az államnak is megvan a szerepe, de az személytelenül segít. Mi segíthetünk úgy, hogy közben visszük megváltónk szeretetét hozzájuk. Imádkozzunk most azért, hogy az Úr hozzon egy szegény embert az életünkbe, hogy segíthessünk rajta. Mondjuk együtt Jóbbal 29 „Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém..”

VIII. Befejezés.

Megfigyelések. Az özvegyasszony példájából megfigyelhetjük:

1. Mindenki adakozott. Mind, akik a templomban voltak, adakoztak. Az adakozás kötelező feladata minden gyülekezethez tartozó tagnak, fiatalnak és idősnek. A gazdagok is adtak, akiknek volt, és a szegény özvegyasszony is adott, akinek alig volt. Akik sokat adtak, azoknak több pénzük volt és sokkal többet adtak, mint az özvegyasszony. Mivel jövedelmük sokkal több volt, ezért többet is adtak.

2. De Isten szemében, a szegény özvegyasszony többet adott. Miért? Mert Isten azt nézte, mit tart vissza magának az ember, nem pedig azt, mennyit ad.

3. Az özvegyasszony nem érvelt úgy, mint ma sokan:      

- az én adományom keveset számit, hiszen olyan kevés.

- olyan kevés pénzem van, Isten biztosan megérti, ha nem adom oda. Biztosan nem várja el tőlem, hogy odaadjam mindenemet, mikor még ennivalóra se jut.

Legyünk hűséges sáfárok az adakozás területén is! Miért imádkozzunk:

-  Hiány van az odaszánásunkban Isten iránt

-  Hiány van a bátorság, bizalom terén, Isten iránt

„Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.” 

Most is az Úr Jézus ül, és figyeli, hogy ki mennyit tesz a perselybe.

7. Megelégedés

„Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.”

Fil 4:11-13

I. Bevezetés. Sokan fogják az embert arra biztatni, hogy ne egyenesen járjon el egy dologban. Sajnos olyan országban élünk, ahol a hazugság, megvesztegetés a tetőfokát járja. Ahol csak tudnak, csalnak az emberek. Semmi és senki nem tartja vissza őket attól, hogy egyenesen, őszintén járjanak el az anyagiakkal.

II. Megelégedés.

1. A világ gondolata a megelégedésről. Az Úr, Pál apostolon keresztül a következő elevenbe vágó határozott parancsot adja. 1 Tim 6:8 „De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.” Olvassuk el többször otthon is, hogy égjen bele jól a szívünkbe. Ha ezt az igét a mai társadalom, mai világ nyelvére akarnánk fordítani, ez így hangzana: „ha megengedheted magadnak azt, hogy a legjobb finomságokat egyed, hogy a legújabb divat szerint öltözzél, a legjobb autót vezessed, a legszebb házba lakjál, akkor boldog leszel.” Ez a világ mottója, és mindig is ez volt. A mai kultúra, amiben élünk, egy egészen elvadult materialista, fogyasztói társadalom, ami két dolgot feltételez, két téves feltevésen alapul: 1. minél több javad van, annál boldogabb vagy és 2. a boldogság az anyagiaktól függ. A megelégedés szó hétszer fordul elő összesen a Bibliában és ebből hat alkalommal, mind a pénzzel, az anyagiakkal kapcsolatos.

2. A megelégedés három alkotóeleme. Pál apostol mikor a megelégedésről beszél a felolvasott szakaszban, azt mondja, hogy ő megtanult megelégedett lenni. Tehát ezt tanulni kell, mint ahogyan erről márt volt szó, nem is olyan rég. Egy ember sem születik megelégedetten e világra, azt tanulni kell, és az élet egyik nehéz leckéihez tartozik ezt megtanulni. A megelégedés megtanulásának három fontos eleme van: 1. Ismerjük meg Isten akaratát, ami ránk, mint sáfárokra vonatkozik, hogy hogyan bánjunk azokkal a javakkal, amiket Ő ad nekünk. 2. Töltsük be, teljesítsük kötelességünket hűségesen, mint sáfárok és 3. bízzunk Istenben, hogy Ő állja az Ő részét, ígéretét Ő is betölti.

3. Az Ige hallgatói vagy megtartói? Nagyon fontos azt észrevenni, beismerni, hogy ezeknek, a dolgoknak nem az ismerete fog megelégedést hozni, hanem a cselekedete. Az hogy tudom, hogy Isten elvárja azt, hogy hűséges sáfár legyek, még nem elég a megelégedéshez, de azt hűségesen végezni is kell. Ez pedig egy teljes állás. Ez a két szócska mindig ilyen sorrendben fordul elő a Bibliában: ismeret, cselekedet. Nem tehetjük egészen addig, amíg nem tudjuk, mit kell tenni, de tudhatunk a nélkül is, hogy teszünk is valamit. Az a ház, amelyik a sziklán építtetett, annak az embernek a háza, aki tudott és cselekedett. A homokra épült ház pedig annak az embernek a háza, aki tudott, de nem cselekedett.

III. Életstílus.

A Biblia nem írja elő sehol azt, hogy mindenki egyforma életvitelt, életstílust folytasson. Az Igében a szent emberek, Isten gyermekei a társadalom minden szintjén előfordulnak. Isten az, aki elhelyezi gyermekeit a társadalom különböző szintjeire: gazdag és szegény. Gondoljuk át mind gyakran jelenünk és a jövőnk mértékadó dolgait, és ehhez mérten, az Igéhez mérten alkalmazzuk a mi életstílusunkat, életvitelünket. Az igében, egy hivő ember egész anyagi életvitelét, életstílusát meghatározó tényezők lehetnek a következő Bibliai alapelvek (7):

1. Mindent az örökkévalóság fényében tegyünk. Ahogyan költöm a pénzemet, és amire költöm, annak örökkévaló következményei és eredményei vannak és lesznek ránk és másokra nézve is. Minden ember kivétel nélkül két és csakis két világnak élhet: megcélozni a mennyet és erre használni a földit, vagy megcélozni a földit és erre használni a mennyeit. Vagy a mennynek élünk, vagy a világnak, nem lehet mind a kettőnek!

2. Ha javainkat tékozoljuk, az Úr elveszi tőlünk a sáfárságot. Ismerjük a történetet az igéből, mikor Isten, mint gazda számon kéri a sáfárokat. Adj számot sáfárságodról sáfár, mert hallom tékozolsz. Nem lehetsz többet sáfár. Ezek az elvek ma is igazak. Vizsgáljuk meg magunkat, nem költekezünk felelőtlenül, nem tékozolunk rendszeresen?

3. Életvitelünket ne másokhoz hasonlítsuk. Ez az egyik legnagyobb hiba, amiben sokan bele esnek. Hát annak van, akkor nekünk miért nem lehet. Nem jobbak, ügyesebbek azok nálunk. És megkezdődik egy véget nem érő hajsza, hogy egymást utolérjék az emberek, Isten munkáját pedig mindezek mellett félreteszik. Azért is költenek sokan többet, mint kellene, mert másokhoz hasonlítják magukat.

4. Igyekezzünk egyszerű életvitelre, életstílusra. Földi javak, ha sok, vagy kevés, de időbe kerül azt megszerezni, fenntartani. Sok időt, figyelmet, energiát követel. A túl sok, vagy a rossz javak megszerzése olyan sok időt és energiát követelhet, hogy az Úrral való közösségünk kárára mehet. Egy csendes, egyszerű élet a legjobb módja annak, hogy az Úrral való közösségünket ápoljuk és építsük. Ezt mondja az ige is 1 Thessz 4:11-12-ben „És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.”  Ne elegyedjünk bele túlságosan mélyen e földi élet dolgaiba. 2 Tim 2:3-4 „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harcossá avatta.”

5. Egy Gyülekezetben egyenlőség kell legyen a tagok  szükségleteinek betöltése között, de nem feltétlenül a tagok életvitele között. Mindenkire egyformánk és egyenlően kell figyeljünk, mint közösség, hogy ne lásson valaki szükséget. Nem azt jelenti ez, hogy mindenkinek egyformán ugyanazt az életvitelt, életstílust kell élnie. Ezt mondja az Ige is a 2 Kor 8:13-15 „Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem egyenlőség szerint; a mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; amint meg van írva: a ki sokat szedett, nem volt többje; és a ki keveset, nem volt kevesebbje”. Ne felejtsük el azt sem, hogy az első gyülekezeteknek mindenük közös volt! Ilyen lelkület kell bennünk is legyen. ApCsel 2:44-45 „Mindnyájan pedig, a kik hívének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.”  És talán a legszebb példa amit az Ige mond az első keresztyénekről. ApCsel 4:32-35 „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, és leveték az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint kinek-kinek szüksége vala.” Akinek van füle a hallásra, az hallja meg mit mond az Ige. Szükségtelen hozzátenni, az Ige magáért beszél!!!

6. Ne felejtsük el, hogy a hivő egy lelki harcban áll. Egy háborúban, a leghatásosabb fegyvert szokták használni, alkalmazni. Az ördög mindig azon munkálkodik, hogy minket az Úr szolgálatától elterelhessen. Ez a fő célja neki a hivőkkel szemben. Mi az ördög leghatásosabb fegyvere erre manapság? A mai világban, az ördög ezt a célját a pénz és földi javak utáni hajszával éri el. Nehéz viszont valakinek belátni, észrevenni azt, hogy a pénznek szolgál, mert a pénz szerelme ebben a világban egy tiszteletreméltó bűn, már ha van ilyen. Az emberek neked gratulálni fognak és éljenezni, ha látják, hogy sikeres vagy az anyagi téren. Lelki éberség és elevenség kell, hogy észrevegyük ezt a bűnt életünkben. A pénz, az anyagi javak, az első számú versenytársa Krisztusnak, ami életünk feletti uralmat át akarja venni. Nem szolgálhatunk Istennek és a mammonnak. Rendszeresen kell tehát a hivő embernek a szívét feltenni Isten műtő asztalára és megvizsgálni a pénzhez való viszonyulását! Ki van ott az első helyen?

7. Ne szabjuk magunkat e világhoz. Róm 12. Minden oldalról a hivőt támadások érik a világtól. Ha szegény azért, ha gazdag azért! Ugyanúgy szeretheti a pénzt a szegény is mint a gazdag! Ez is egy veszély! Az egyik, azért mert van, a másik, mert nincs!

IV. Szegénység, gazdagság, vagy sáfárság!

Sok hivő ember vagy az egyik, vagy a másik végletbe esik, amikor az anyagiakhoz való viszonyulásunkat vizsgáljuk. Sokan úgy gondolják tévesen, hogy minden hivő ember szegény kell legyen, mert a gazdagság és az Úrral való szoros közösség nem fér meg egymás mellett. De igen is megfér! Mások meg a másik végletbe esnek, és azt mondják: ha igazán lelki ember valaki, és hitben él, akkor állandóan gazdagság és megszakítás nélküli anyagi javak bőségében lesz része. Ez ugyanúgy téves. Az előbbi feltételezi azt, hogy egy kegyes, szent élet csakis szegénységben lehetséges. A másik, meg szintén tévesen feltételezi azt, hogy aki hitben jár és kegyes ember, az állandóan bővölködni fog a javakban. A PÉNZ, erkölcsileg, morálisan semleges helyen áll, lehet a pénzt jóra és lehet a pénzt rosszra, gonoszra használni.

3 Ján 2 „Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.”  Sokak számára ez egy átok lenne, nem áldás! Legyen ez egyszer és mindenkorra világos, a Biblia sehol nem tanítja a szegénység szükségességét, sem a gazadagság szükségességét, hanem azt, hogy hűségesen sáfárkodjunk mindazzal, amink van! Ez viszont nagy felelősség, szegénynek is és gazdagnak is!

V. Befejezés.

Gyülekezetünkben senki sincs olyan, aki ultra gazdag lenne, aki dúskálna az anyagiakban. Ne legyen a gazdagság és a szegénység ennek a gyülekezetnek egy tüske, egy égető probléma, hanem az első gyülekezetek példáját követve, legyen mindenki figyelmes a másik szükségeire, hogy Isten kegyelme megnyugodjon a gyülekezet felett. Legyünk mi a példa mások számára!   

Az egyik legjobb útja annak, hogy bebizonyítsuk szeretetünket az Úr iránt, a gyülekezet iránt, a családunk iránt, a barátaink iránt, az, hogy rendezzük el az anyagi problémákat az Ige fényében és másokat is, bátorítsunk erre. Isten meg fogja áldani mindazt, amit ezen a téren teszünk! Nem azt, amit tudunk, hanem amit teszünk.