|
1899 - 1999 Szerkesztette Kiss László és Boros Róbert
3. Az első évtized (1898-1908) - Gyülekezetalapítás 4. A háborús idők évtizede (1910-1920) 5. Újabb két évtized (1920-1940) 6. Rendszerváltások évtizede (1940-1950) 7. A kémeri gyülekezet szolgálattevői az ébredés időszaka előtt és alatt 14. Az ébredés széleskörű kiterjedése
Ébredés Ippen „Örömmel emlékszem vissza azokra az áldott időkre, amikor Kémerről az ébredés szele közöttünk is átfuvallt. Az Úr két szelíd szolgája jött el hozzánk Kémerről, akik Értarcsa felé tartottak és megálltak Ippen is. 1960 február 16-án néhány család összegyűltünk Borzási Zsiga testvér házánál, ahol hirdették Isten bűnbocsátó kegyelmét. Azon az estén a két vendég testvér nálunk szállt meg. Remegő szívvel mondtuk el, hogy nincs erőnk megszabadulni bűneinktől. Azt kérdezték, el tudjuk-e hinni, hogy Jézus meg tud szabadítani? Igennel válaszoltunk és leborulva kitártuk szívünket az Úr előtt. Kemény, dacos szívünk összetört és szabadulást, békességet, bűnbocsánatot nyertünk. A következő napon egyik testvérünk lakásán már olyan sokan gyűltünk össze, hogy alig volt hely letérdelni. Mindenki leiekből és őszintén imádkozott. Azt hiszem, így még soha nem imádkoztunk. Igazi bűnbánó és bűnvalló imák hangzottak el. Egyszerre sírtunk és őröltünk. Többen bocsánatot kérve egymástól megbékültek ezen a napon. Ilyen és ehhez hasonló összejövetelek voltak egész héten, minden nap. Esténként pedig éjfélig, néha éjfél után 2-3 óráig is együtt voltunk mindig más-más helyen. Evéssel, alvással nem sokat törődtünk. Igét olvastunk, sokat énekeltünk és imádkoztunk. Később már alig fértünk el egy-egy testvér lakásán. Két szoba is megtelt megtérni akaró emberekkel. Mindennap újabb megtérések történtek. Így jött el a szombat este, amikor az egész gyülekezet az imaházban is együtt lehetett. Néhány testvér kivételével mindnyájan örömmel adtunk hálát a bűnbocsánatért. Vasárnap vendég testvérek is jöttek hozzánk. A padok, sőt a lócák is megteltek. Élő bizonyságtételek hangzottak el az igehirdetés mellett. Szívünkben visszhangzott az ige 'Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt.' Ettől a naptól kezdve imaóráink egészen megváltoztak. Történt úgy is, hogy valaki kétszer is imádkozott. Az imákra hangosan mondtunk ámen-t. Sok felébredt lelkű igehirdető látogatta gyülekezetünket. Közöttük volt Szilágyi Sándor, Szilágyi István, Hoble János és mások. Kiss László körzeti lelkipásztor szintén megújult szívvel szolgált közöttünk. Az ébredés idején, ha egymással találkoztunk, az volt az első kérdésünk. 'Hogy vagy testvér?' de ezt csakis lelkileg értettük. Amikor a piacon találkoztunk, mindjárt körbe állva elmondtuk egymásnak reggeli igénket. Szilágyi Sándor kísérő társával több mint egy hétig Ippen tartózkodott, de lelkünk ellensége ezt megirigyelte. Figyelmeztettek, hogy ne menjünk csoportosan az utcán mert figyelnek. A kisbíró, hívő ember lévén figyelmeztetni! Ezután inkább a felszegen gyűltünk össze egy-egy beteg testvérnél. Majd a gyülekezetvezetőt hívatták, hogy magyarázza meg mit jelent az ébredés. Majd Szilágyi Sándor testvért is hívatták a gyülekezetvezetővel együtt. A rendőrfőnök azt mondta: 'Uraim, én eddig hallgattam, de egyre jön a jelentés Zilahról Nagyon kérem, a legrövidebb időn belül távozzon el a községből' (Az őrmester szülei ugyanis hívők voltak.) Amikor Szilágyi testvér elbúcsúzott, nagyon sírtunk. Úgy gondoltuk, hogy nem találkozhatunk többé. Ő azonban gyakran eljött még hozzánk. Az ébredés öröme és tüze több mint egy évtizeden át tartott. Sőt ma is szívünkben van, bár az évek során sok próbát és kísértést éltünk át. Sokan közülünk már az Úrnál vannak. Szomorú azonban, hogy az újabb generáció nem ért minket. Úgy látjuk, hogy egy újabb ébredésre lenne szükség, amit egyedül csak az Úr tud megadni Szentlelke által. Kívánjuk, hogy minél többen legyenek, akik ébredésért imádkoznak. Hisszük, hogy Isten mindent megcselekedhet bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk. (Ef 3,20)." Őzv. Csepei Györgyné 55 Ébredés Szilágyballán „Hallottunk az ébredésről, de nem értettük még, csak amikor hozzánk is eljöttek néhányan a kémeri gyülekezetből Szinte ragyogott az arcuk az örömtől, amikor bizonyságot tettek és énekeltek. Én személyesen elismertem magamban, hogy azért nincs ilyen öröm a szívemben, mert igazából nem is voltam megtérve. Úgy éreztem, hogy bűneim miatt a kárhozat vár rám. Összegyűltünk házaknál imádkozni és ott kértem, hogy imádkozzanak értem is. Leborulva, összetört szívvel vallottam meg bűneimet, míg a testvérek is velem és értem imádkoztak. Térdünkről felkelve a bűnbocsánat öröme töltötte be szívemet, én is olyan boldog lettem mint a kémeri testvérek. Nappal is gyűltünk össze házaknál imádkozni, kézimunkát is vittünk magunkkal. Ez csak azért tettük, hogyha egy hatósági személy belépne, lássa, hogy mi tűvel-cérnával dolgozunk. Azért is óvakodtunk, hogy Miké Béla lelkipásztor testvérünket védjük, aki szível-lélekkel mellettünk állt és velünk örült. Az ébredéssel az Úr őt is megújította. Amíg ő a körzetben munkálkodott, mi csaknem mindennap házaknál gyűltünk össze. Olyan alkalom nem volt, hogy valaki meg ne térjen. Az imaházban az imaórán néha 2-3 személy is egyszerre kezdett imádkozni. Most sajnos ma nem így van. Úgy látom nekem és másoknak is szükségünk lenne egy újabb ébredésre. Hiányzik az imádkozásnak ilyen tüze az imaóráinkon. Bár akkor voltak aprók a gyermekeim, mégis elmentem másokkal együtt télnek idején is, nagy hóban gyalog a hegyeken át Mocsok/ára, Goroszlóra, Nagymonba, Vérvölgyre és Szentkirályra, hogy ott is mindenkinek elmondjuk mit tett velünk az Úr. Ott mindenütt felgyűlt az ébredés tüze a gyülekezetekben.
Szilágyi Lajosné Ébredés Szilágynagyfaluban „Mi Szilágynagfaluban egy ideig csak távolról és kritikus szemmel figyeltük az ébredést. Mint kezdő lelkipásztor a baptista hitelvek rostáján szűrtem meg az ébredés mozgalmát együtt az idős testvérekkel. 1959 ősszén egy kémeri felébredt csoport meglátogatta gyülekezetünket. A vendégek különleges viselkedését és szolgálatát figyelve akkor pünkösdieknek bélyegeztük őket. Egy zsebkendőt a padban felejtettek. A fiatalok babonásán tették-vették egy ideig a zsebkendőt, nehogy valami idegen szellem hatása alá kerüljenek. Az a hír is szárnyra kelt, hogy tiltják a házasságot. De ami bennünket, az elöljárókat leginkább bántott, az az volt, hogy a prédikátorokról és lelkipásztorokról elítélően beszéltek. Azon tűnődtünk, hogy miért nem fogalakoznak inkább a megtéretlen tagokkal, és miért nem térítik meg őket ? Mindezek ellenére látva a nagyfalui gyülekezet lelkiállapotát, imádkozni kezdtem lelki ébredésért, de amikor ezt kértem csaknem kikötöttem, hogy ne olyan ébredést adjon, mint amilyen Kémeren van. Az Úr bizonyára így is meghallgatott, mert jól tudta, hogy tájékozatlanságomban imádkoztam így. 1960 imahetén a gyülekezetben is imádkoztunk ébredésért. Id. Szabó László régi úttörő prédikátor évek óta minden igehirdetésében elítélte a gyülekezet állapotát. Így mindenki tudta, hogy nincs helyén a gyülekezet. Imahét végén apró papírszeleteket küldtek fel a szószékhez, amelyeken többen jelezték, hogy készek imádkozni a gyülekezet ébredéséért. 1960 januárjában a kémeri felébredt missziós csoportok már csaknem minden szilágysági gyülekezetet meglátogattak kivéve Nagyfalut. Ekkor már egyre több pozitív hír érkezett hozzánk az ébredésről, szinte kezdtük sajnálni, hogy az ébredő csoportok kikerülnek bennünket. Január végén egy vasárnapon körülbelül ezren gyűltek össze Kémeren. A kommunista hatóságok hívatták és faggatták a kémeri gyülekezel elöljáróságát, hogy ki szervezte ezt a nagy összejövetelt. A kérdésre ilyen választ adtak: a Szentlélek. Azon a vasárnapon az ippi gyülekezetben szolgáltam és vendéglátómmal. Délben pedig már együtt imádkoztunk, hogy az Úr tegyen csodát és áldja meg Kémeren azt a nagy összejövetelt. Az Úr valóban meg is áldotta, mert talán százak is megtértek ezen a napon. Azok között voltak nagyfaluiak is. A következő szerdán az elhangzó imákból és bizonyságtételekből már érezni lehetett a kémeri nagy ébredési összejövetel hatását a nagyfaiui gyülekezetben is. Egyik gyülekezeti tag sírva kért bocsánatot ezen az estén a gyülekezet bizottságától, később majd a gyülekezettől is. Nagyon meglepő volt a bizottság előtt. Még akkor este örömmel társultam az egyik felébredt testvérhez, akivel az utcán sokáig elbeszélgettünk. Az ezt követő estéken elkezdődtek az ébredési összejövetelek Nagyfaluban is. Voltaképp ezeken a kisebb házi összejöveteleken bontakozott ki mindenütt a lelki ébredés. Voltak olyanok is, akik nem tudtak nyugovóra térni, amíg fel nem keresték azokat akiket megbántottak és bocsánatot nem kértek tőlük. Csak az ébredés idején derült ki, hogy a gyülekezet 80 százaléka békétlen viszonyban élt egymással. A felébredtek élő bizonyságtétele engem is magával ragadott és hamar felismertem, hogy nekem nincs ilyen túláradó, lelket megelevenítő bizonyságtételem. Ez alapos önvizsgálatra ösztönzött. Az Úr reám nehezítette bűneim terhét. Az imaközösségek során engem is megújított. Bűnbocsánatot és üdvbizonyosságot nyertem. Engem is betöltött a túláradó öröm. Bár 18 éves koromban egy nehéz próba által megtértem, de soha nem volt eddig üdvbizonyosságom. A döntő fordulat egyik este történt, amikor letettem utolsó és legnagyobb bűnömet a hitetlenséget és kicsinyhitűségemet Az Úr megbocsát ott és a szabadulás örömével töltötte be a szívemet. Ettől kezdve ez a bizonyosság kicsengett az imámból és minden szolgálatomból. Igehirdetéseim egészen megváltoztak. A korábbi bizonytalan hangú kürtzengést határozott hangú igehirdetések váltották fel, amelyek hatására döntések és megtérések történtek. A Sátán az ébredés ellensége ellenkezést szított körülöttem. A külső és belső támadásokban az volt a cél, hogy bennem és másokban az ébredést elfojtsák, de azt már nem lehetett megállítani. Az ébredés tüze Kémerről és a Szilágyságból kiterjedt a bihari tájakra, a Kalotaszegre és a Székelyföldre is."' 56 Ébredés Nagyváradon Balk Margit Teológiai Szemináriumot végzett misszionárius, akinek igen jelentős szerep jutott az ébredés elindításában és terjesztésében, az alábbi sorokban sajátos módon írja le élményszerű visszaemlékezéseit. „Az úgynevezett szilágysági ébredés 1956 tavaszán kezdődött el Kémeren. Sokat jártam akkor arrafelé. Kémeren mindennap összegyűltünk. Gyülekezeteket látogatva örömmel értesültem arról, hogy némely gyülekezetben már három éve imádkoztak ébredésért. Nagyváradon az ébredés a fiatalok körében kezdődött el, de az idősebbek is rádöbbentek lelki életük elégtelenségére: volt ugyan hitük, de üdvösségük, üdvbizonyosságuk nem volt. A házi összejöveteleken sokan bűnbánattal, sírva adták át szívüket az Úrnak. Voltak, akik nagyon örültek az ébredésnek, de némelyek ellenálltak és harcoltak ellene. Az ébredésnek külső és belső ellenségei voltak. így mi két tűz közé kerültünk. Az Unió és a Hitközség vezetősége az üldöző kommunista hatóságok nyomása alatt volt. Néhány lelkipásztort felfüggesztettek a szolgálatból. Még a gyülekezet vezetőségét is megkísérelték rábírni, hogy az ébredés ellen forduljanak. Jól emlékszem, hogy egy újévi közgyűlésen már-már kizártak a gyülekezetből. Felálltam és azt mondtam: 'Drága testvérek! Mi a jót akarjuk, de ha a testvérek úgy látják, hogy nem jól csináljuk, imádkozzanak értünk!' Akkor az ügyet elejtették és egy ideig a munka tovább folytatódott. Felejthetetlenek azok az áldott házi összejövetelek, amelyeken alkalomról alkalomra megtérések történtek. Ilyenkor együtt örültünk a mennyei angyalokkal. A házi közösségekre annál is inkább szükség volt, mivel a kommunista hatóságok akkor korlátozták a gyülekezeti összejöveteleket. Fel sem tudnám sorolni, kik és hányan gyűltünk össze házaknál, ahol a fiatalok egymás után törtek össze bűneik terhe alatt. Csodálatos, hogy azok, akik akkor megtértek, azok ma szinte kivétel nélkül valamilyen lelkimunkában tevékenykednek. Ebből jól látható, hogy az ébredésnek messze évtizedekre kihatásai vannak. Vasárnap reggel 8 órakor gyűltünk össze imádkozni a nap áldásáért és újabb megtérésekért. A Titkosrendőrség (Szekuritáte) is tudomást szerzett erről. Voltak vagy 15-en, akiket sorba felhívtak és kihallgattak. Én voltam az utolsó. A fő kérdés az volt. 'Mi az az ébredés?' Ez az ébredés - feleltem - ugyanaz mint amiről Pál apostol ír: 'Serkenj fel, aki aluszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.' Érdekelte őket, kik járnak vasárnap reggel a 8 órai imádkozásra. Neveket nem említettem, de ők felsoroltak egy néhányat. Hosszú lenne felsorolni, hányszor hívattak, hány házkutatást tartottak, mit vittek el ? Végül azt mondták: 'Nos, nem szerezzük meg maguknak azt az örömet, hogy börtönbe zárjuk, mert tudjuk, hogy ott is megtérítenének valakit.' Ezek a kihallgatások jó alkalmak voltak az Isten szeretetéről való bizonyságtételre. Volt aki jó néven is vette. Eleinte nagyon féltem újra és újra hozzájuk menni. Egyszer a 2Móz. 33:14-15 szerint azt kérdezte az Úr: 'Az én orcám menjen-e veletek, hogy megnyugodjatok?' Én is Mózeshez hasonlóan szóltam: 'Ha a te orcád nem jár velem, ne vígy el engem oda!' És velem jött az Úr. Félelmem elmúlt, bátorságot nyertem. Akkor sem féltem már, amikor az egyik tiszt dühében ököllel verte az asztalt. Én csak csendben imádkoztam érte, és lecsillapodott. A mindennapi kenyér című igés könyvecskét mindig magammal vittem. Amíg ők a cigarettában kerestek enyhülést, én az Úr igéjében gyönyörködtem és megerősödtem." Balk Margit. 57 Ébredés Kalotaszegen „A Teológiai Szeminárium elvégzése után 1960 január elejétől a Bánffyhunyadi gyülekezetben és körzetben kezdtem el lelkipásztori szolgálatomat. Alig egy fél év után azt kellett tapasztalnom, hogy a nyáj és pásztora olyanok voltunk, mint a terméketlen szomjú föld, amelynek a kegyelem esőjére van szüksége. Ugyan ez év novemberében Kiss László lelkipásztor testvérrel elutaztunk Kémerre. Ott Gergely Pál lakásán gyűltünk össze, ahol jelen volt Nagy Károly, Szabó Á. András és még sokan mások. Bensőmben éreztem, hogy amíg ott tartózkodom, velem is történni fog valami. Ez este felé következett be, amikor Szabó Á. András testvér bizonyságtétele nyomán ismertem magamra. Bizonyságtétele végén elmondta, hogy az Ur miképpen töltötte be a Szentlélek örömével. Amint testvérünk olvasni kezdte a 91. zsoltárt, velem is csoda történt: a szívem összetört az Úr előtt. Sírva kértem az ott jelenlevőket, hogy imádkozzanak értem. Az Úr nyomasztó, terhemtől megszabadítva betöltött engem is Szentjeikével. Örömöm olyan nagy lett, amelyhez hasonlót addig soha életemben nem ismertem, és teljesen eggyé váltam az értem imádkozó kémeri testvéreimmel. Kémerről harmadnap indultam haza megújult lélekkel. Útközben bizonyságot tettem egy olyan bukott hívőnek, aki már kiesett a gyülekezetből. Megígérte, hogyha hazamegy, újból visszatér a gyülekezetbe. Útban hazafelé egy estére megálltam Krasznán is, ahol már sok ilyen módon megtért hívő volt. Nagy élmény volt velük együtt lenni. A következő nap délelőttjén kerültem haza. Hazaérkezve feleségemet édesanyámnál találtam, már nagyon vártak. Mikor örömmel beszámoltam, mit tett velem az Úr, és felhívtam a figyelmüket, hogy nekik is erre van szükségük, lelkükben mindketten azonnal megtörtek. Az Úr azon a délelőttön rajtuk is megkönyörült. Így kezdődött el családunkban, gyülekezetünkben és körzetünkben a lelki ébredés. Ugyanebben az időben Kiskapuson és Kolozsvár környékén is ébredés támadt. Csodás volt a kezdett, de még csodálatosabb a folytatás, ami bizonyítja Isten áldott Igéjének igazát: „Az Úrtól lett ez... hatalmas dolgokat tett velünk az Úr!" Bartha István 58 Ébredés Marosvásárhelyen Nagy Mihály lelkipásztor felesége, Rácz Ibolya élő szavakkal írja le visszaemlékezéseit az ébredésről, aki egyik legkiemelkedőbb eszköz volt a nők között az ébredés terjesztésében. „Az 1960-6l-es évben hallottam az ébredésről. Abban az időszakban a Marosvásárhelyi Egészségügyi Technikum másodéves hallgatója voltam. Elhatároztuk barátnőmmel, hogy a vakáció ideje alatt elmegyünk Kémerre. Ez a vágyunk teljesült is. Napokon át az ottani felébredt testvérek között időztünk és a gyakorlatban is megláthattuk, hogy valóság mindaz, amit az ébredésről hallottunk. Fiamar megértettük, hogy nekünk is erre van szükségünk. Sokat imádkoztunk. Buzgón kértük Istent, hogy láttassa meg velünk bűnösségünket, mert beszélgetésünk elején nem ismertem még fel bűnösségemet, hisz jó hívőnek tartottam magam és mások is úgy ismertek. A bizonyságtételek és imádkozások alatt mind jobban terhelődtek rám bűneim. Majd megnyíltak a lelki szemem és megláttam nyomorult, kárhozatra méltó voltomat. Reménytelenül roskadtam térde és kiöntöttem szívemet az Úr előtt. Elmondtam Jézusnak mindent igazán - és akkor történt a csoda: lelki szememmel megláttam Jézust a Golgotán értem vérezni. Az Úr levette bűneim terhét és a bűnbocsánat nyomán egy addig soha nem érzett, kimondhatatlan öröm töltötte be a szívemet. Társammal is hasonló dolgok történtek. A vakáció elteltével visszamentünk Marosvásárhelyre. Először a gyülekezetben mondtuk el lelki élményüket, azután az iskolában. A bizonyságtételekre és megváltozott életünkre felfigyelve csodáltak bennünket, miközben a kérdések pergőtüzébe kerültünk. Minden mozgásba jött körülöttünk. Emiatt aztán sok zaklatásban és fenyegetésben volt részünk. A marosvásárhelyi gyülekezetben fellobbant az ébredés tüze, s lassan kiterjedt a székelyföldi tájakra is. Akkor még semmi hitelvi elhajlást nem tapasztaltunk. Sokat imádkoztak értünk is, hogy az iskolában szilárdan megállhassunk az istentagadók zaklatásai között. Isten meg is hallgatta a lelkiközősség imáját, mert minden emberi méltóság és hatalom ellenére, semmilyen eszközzel nem tudtak megakadályozni hitünk gyakorlásában - mi hívő leányok Istennel erősebbek voltunk. Majd az Egészségügyi Technikum elvégzése után lelkipásztor felesége lettem. Férjem mellett a családban és a gyülekezetekben sokrétű és felelősségteljes szolgálatra méltatott az Úr. Mindennapi imádságom, hogy Isten kegyelme által tartson meg az Ő közelségében mindaddig, amíg eljuthatok hozzá a dicsőségbe." Nagy Mihályné, Rácz Ibolya. 59
Az ébredés hatása Magyarországon Kovács Géza magyarországi baptista lelkipásztor szintén egy eszköz volt Isten kezében az ébredés elindításában és terjesztésében. Megkértük, hogy írjon le valamit visszaemlékezéseiből, hogy ő hogyan látja Budapestről a Kémerről elinduló ébredést és annak Magyarországra való kiterjedését. Örülünk, hogy kérésünknek eleget téve az alábbi írásával ő is hozzájárulhatott a jubileumi emlékkönyv elkészítéséhez. Kémer, az ébredés forrása Először 1956-ban találkoztam kémeriekkel Szilágyballán. Valamilyen konferencia volt akkor Szilágyballán, amelyen a kémeri fúvós zenekar is részt vett. A zenekarral sokan mások is eljöttek. Isten Lelke kiáradt ránk azon a napon Ballán. Szomjas igehallgatók voltak a zsúfolt imaházban. Ez volt az első - mintegy két hétig tartó - utunk (1956 szeptemberében) a feleségemmel Erdélyben. Feleségem, Miké Olga székely anyától és szilágysági - mocsolyai - apától származott, de Lupényban született. így ez a három terület: Lupény, Székelyföld és a Szilágyság volt minden erdélyi utunk célterülete. 1956-tól kezdve csaknem minden évben voltunk Erdélyben 1-2 hetes úton. Rokonokat látogattunk, de mindig és minden nap gyülekezetben vagy házi összejövetelen kellett szolgálnunk. Szívesen tettünk eleget a kéréseknek, a Szentlélek tüze késztetett bennünket, és mindenütt nagy evangéliumi szomjúságot tapasztaltunk. Sok emlékem van lelki áttörésekről, bűnbánatban összetört emberek utóösszejöveteleiről, különösen a 60-as években. Kiemelkednek ezek közül a Lupényban, Hunyadon, Brassóban, Bánfihunyadon, Kiskapuson, Kolozsváron, Szilágyballán, Goroszlón, Krasznán, Perecsenben, Nagyfalun, Zilahon és különösen a Kémeren töltött napok és istentiszteleti meg utóösszejöveteli alkalmak. Kémeren volt a szent tűz fészke. 1956-ban utunk egyik főcélja Alsócsernáton volt, ahova Cserepka János barátom menyegzőjére voltunk hivatalosak. Különleges menyegző volt az az én számomra. A nehézkes utazási viszonyok miatt elkéstünk az imaházi istentiszteleti alkalomról. így azt kérték, hogy az ünnepi vacsorán szolgáljak Igével. Kissé nehézkesen kezdődött. Valószínű legtöbben más „terítéket" vártak. De aztán nagyon kedves, sőt forró igei és imaközösségi alkalom lett a menyegzős vacsorán. Ott is találkoztam kémeri testvérekkel.
Kémeren
valamikor a 60-as évek elején jártam először. Sokan visszamaradtak
az istentisztelet után. A bűntől szabadító isteni kegyelem
Maradását tapasztaltuk
a mély bűnbánatban, összetöretésben, majd a bűnbocsánat
örömében. Több személlyel is nagyon mély testvéri, baráti és
szellemi közősségben forrtam
össze Kémeren. Kiemelkedik közülük a Nagy Károllyal és Gergely
Pállal
való meleg és Krisztusban mély lelki közösség, amely
-
hitem szerint
-
örökké
Ők hívásomra Magyarországra is eljöttek, és hozták az ébredés szent tüzet. Nagy Károly évtizedeken át minden évben nálunk töltött egy hónapot, amelyre a magyarországi lelkipásztorok ébredés! imaközössége mindig szoros programot készített számára. Így az erdélyi ébredés (amelyet talán mi is munkáltunk) általunk átterjedt sok magyarországi gyülekezetbe is. Legutóbb 1998. márciusában jártam Kémeren. Egy új égi tűz fellobbanásának az ízét, melegét és erejét tapasztaltam megint. Előálltak néhányan, és a szabadítás öröméről és erejéről tettek bizonyságot. Utóösszejövetelt is tartottunk. Közel 30-an maradtak vissza azzal a vággyal és buzgó imádsággal, hogy legyen Kémer ismét egy új ébredés lobogásának a helye. Kémernek - tudtommal - nincs vasútja, a közút sem megy tovább a faluból. Kémeren csak tüzet fogni és azután visszajönni lehet. Imádkozom, hogy újra és újra töltse be az ébredés szolgálatát ez a gyülekezet! Kémer mégsem végállomás, csak egy fontos hely, egy állomás a Menny felé! Legyen és maradjon így! Kovács Gáza Az ébredés kiértékelése Az 1996-as évben tíz alkalommal emlékeztünk meg a 40 éve elindult ébredésről és örömmel tapasztaltuk, hogy az emlékezések nyomán az imádkozásokból mindig kicsendült a lélek sóvárgása egy újabb ébredésért. Úgy látjuk, hogy négy évtized távlatából már kiértékelhetőnek tekinthető az ébredés története. Először is nagyon értékeljük, hogy a kémeri ébredés minden hitelvi elhajlás nélkül indult el Megtapasztalhattuk a Szentlélek olyan kiáradását, amelyben átélői lehettünk a ma korban is megismétlődő pünkösdi eseménynek. 1. A régi missziói szellemiség újból feltámadt. Egyszerű gyülekezeti tagok, férfiak és nők (közülük kiemelkedett Balk Margit és a még leány korát élő Nagy Mihályné) szolgálata nyomán futótűzként terjedt az ébredés - először a Szilágyságban, majd Kalotaszegen, a Székelyföldön, valamint Nagyvárad és Belényes környékén. A Szilágyság hetek alatt missziómozgalommá vált. Nem csak kettesével, hanem többször csoportosan indultak el missziómunkába. S mindez egy olyan vidéken kezdődött el, ahol már kihalóban volt az első évtizedek missziómozgalma. A régi úttörő körzeti prédikátorokon kívül már alig lehetett látni valakit evangélistaként elindulni. 2. Elfogadták a képzett lelkipásztorokat. Történelmi tény, hogy a Szilágyságban az ébredés előtt a szemináristákat (teológus diákokat) idegenkedve fogadták. Az ébredéssel azonban teljesen megváltozott a helyzet. Miké Béla, Nagy Mihály és Kiss László lelkipásztorokat akik akkor kezdtek munkálkodni a felébredt csoportok örömmel fogadták. A nevezett fiatal lelkipásztorok, mint akik maguk is lélekben megújultak, az ébredés mellé állva munkálkodtak, sők annak irányítói és terjesztői lettek. Az ébredés hozta ezt a jelentős fordulatot a szilágysági gyülekezetekben. Ma negyven év távlatából visszatekintve félőnek tartjuk, hogy a jövőben a másik végletbe eshetünk, amely szerint csakis a teológiát végzettek lehetnek lelkipásztorok. A bukaresti Teológiai Szeminárium végzőseiről készített tablók dokumentumként igazolják, hogy a végzősök jó része sohasem lett lelkipásztor. 3. Az alkoholhasználat elítélése és boros menyegzők felszámolása. Akik az ébredéskor megtértek csaknem mindnyájan felhagytak a borhasználattal. Még Szabó László is, akinek a menyegzőjén Kornya Mihály nem vett részt a borfelszolgálás miatt, az ébredés idején véglegesen lemondott a borhasználatról. Azt állította, hogy „nincs olyan ember az alkoholt használók közül, akit az soha meg nem csalt volna." Az ébredés előtti években nagyon sokan gyülekezeti fegyelmezés alatt voltak a mértéktelen alkoholhasználat miatt. Akkor mindenki boros menyegzőt rendezett. A hívő és a nem hívő menyegző között már csak annyi különbség volt, hogy egyikben világi, a másikban hívő énekeket énekeltek megmámorosodott fővel. Elképzelhető, hogy a Szentlélek az ébredéskor ezt nagyon megítélte. A közömbösségben maradt gyülekezeti tagok tovább is ragaszkodtak az ilyen szokásokhoz. De az ébredés nyomán lassan mindenütt felszámolták a boros menyegzőt. 4. Megújult szolgálattevőket és lelkipásztorokat nyertek a gyülekezetek.
Az új
megtértek
élő
bizonyságtételeikkel
és
más
szolgálataikkal
építették
a
gyülekezeteket.
Később közülük választottak szolgálattevőket, majd gyülekezeti
elöljárókat. A
lelkipásztorok jó munkatársakat nyertek, akik segítségével új és Időközben az ébredésnek több megyére való kiterjedésével más lelkipásztorok is annak hatása alá kerültek, akik aztán tovább terjesztették az ébredést: Bartha István, Ballá Dávid, Kis Juhász Lőrinc, id. Szabó Mihály, ifj. Szilágyi Dezső, id. Budai Lajos, és id. Vass Gergely. Egyértelmű, hogy a nevezett lelkipásztorok az előbbiekkel együtt a kommunista vallásüldöző hatóság céltáblái lettek. A titkosrendőrség (Szekuritáte) hamar kikémlelte és néha hamarabb felismerte őket, mint maga a hívő nép. 5. Az ébredéskor megtért ifjak közül többen lelkipásztorok lettek.
Az ébredés
korábbi vagy
későbbi gyümölcseként kerültek a teológiára: Bodor Sándor,
Kulcsár Sándor (New
York), id. Veress Ernő, Torma János, Tőtős János, Máté
Miklós, Borzási
Gyula, Borzási István. Bizonyára sokkal többen is jelentkeztek
volna felvételre,
ha a kommunista hatóság épp nem ezekben az években korlátolta
volna a felvételizők számát. Ebből eredően az ébredéskor
megtértek
közül teológiai felkészültség nélkül is avattunk fel
lelkipásztorokat. Ezek voltak:
6. Az ébredés terjedése lelkipásztori őrségváltások nyomán. A lelkipásztorok közül olyan is volt, aki az ébredésért történő hatósági fegyelmezés révén került a Szilágyságból a Székelyföldre. Ezzel Erdély legtávolabbi vidékre is kiterjedt az ébredés. Egyes lelkipásztorok őrségváltás révén lettek az ébredés továbbterjesztői. így jutott az ébredés Kalotaszegről Szatmárnémetibe és Zilahról Nagybányára. A Szilágyságból a Székelyföldre, a Székelyföldről a Szilágyságba költöző prédikátorok által az ébredés újabb lendületet vett. Veress Ernő a székelyföldi ébredés hatására tért meg és jutott a Szilágyságba. Az első években - Miké Béla lelkipásztor testvérrel szoros lelki kapcsolatban együtt munkálkodva a szilágyballai és zilahi körzetben - az akkor kezdődő evagélízációk nyomán sokan tértek meg a kintiek közül is. Egyik évben 58 fehérruhást merítettek be egyszerre. 7. Az ébredés terjedése a városra való beköltözések által. A hatvanas években már elkezdődtek a szilágysági gyülekezetekben a tagok városra való költözések. A beköltözők között voltak az ébredés továbbterjesztői is. így erősödött meg Nagyváradon is az ébredés, sőt a gyülekezet taglétszáma is nagyon megnövekedett. A szilágysági gyülekezetekből történő beköltözések során megerősödtek a vajdahunyadi, temesvári, aradi, szatmárnémeti és nagybányai gyülekezetek. A beköltözők között voltak az ébredés terjesztői közül is. Az is megtörtént, hogy a lelkipásztori felügyelet és irányítás hiányában hitelvi elhajlásra siklottak némelyek. Negatív hatása volt annak, hogy a szilágyságiak a maguk gyülekezeti rendjét, szokásait és hagyományait is - bölcstelenül - szerették volna érvényre juttatni a városi gyülekezetekben is, amit a helybeliek nem tudtak elfogadni. Ilyen törekvésekkel nyilván az ébredés tekintélye és értéke ellen vetkeztek. 8. Az ébredés helyenkénti elferdítése. 1996-ban Zilahon tartott ébredési emlékünnepen a központi igehirdetésben kifejeződött és hangsúlyt kapott az az igazság, hogy nem csak pénzt, hanem ébredést is lehet hamisítani. A Sátán néha a világosság angyalává változtatva magát az ébredést is kész meghamisítani. Ez sajnos különbözőképpen megtörtént. Először úgy, hogy sokan méltatlanul és hamis módon vették fel az „ébredő", vagy „felébredt" nevet, így életvitelükkel és összeférhetetlen természetükkel sokakat kiábrándítottak az ébredésből. Mindig voltak olyanak, akik gyakorlatilag nem tudták megélni a megszentelődést; mások pedig nem ismerték fel a nekik jutó szerepet a gyülekezetben, és így mások helyébe akarták lépni. Sokan az évek során megálltak a fejlődésben, vagy visszaestek. Olyanok is akadtak akik talán sohasem voltak igazán megtérve. Mindezeket látva az lenne a legajánlatosabb, hogy igazi önvizsgálatot tartva alázkodjunk meg az Úr előtt, és ismerjük el, hogy valamilyen módon talán mindannyian visszaéltünk az ébredés kegyelmével. Az ébredés másik elferdítése a hitelvi elhajlások nyomán történt. Többen hitelvi megalapozottság hiányában a karizmatikus mozgalom áldozataivá lettek. Ez volt az egyik meghamisított formája az ébredésnek. 60 9. Az ébredés új formákat öltve ma is folytatódik. Bizonyos felmérések szerint az ébredés nem állt meg csak más mederben folytatódik. Ezt vallja Bartha István történet író testvér is. Az ő szemlélete nem lehet teljesen alaptalan. Jó ilyen formában is megfigyelni az ébredés későbbi évtizedekre való kihatását és más mederbe való terelődését. a). Az ébredés az evangelizációk medrébe terelődik. Oláh Liviu, a nagyváradi román gyülekezet lelkipásztora a hetvenes évek végén egy újabb ébredés elindítója volt, amely összekapcsolódott a már hanyatló szilágy sági ébredéssel. Meg kell jegyezni, hogy a legkiemelkedőbb evangélizátorok azokból a lelkipásztorokból lettek, akik az ébredés idején tértek meg, bár tehetségük szerint különböztek egymástól. 61 b). Az ébredés kisebb medrekbe terelődve tovább folytatódik. Amíg az evangélizációk nyomán kintről többen megtértek, addig a gyülekezetben - főképp a fiatalok között - az ébredés tűzze fel-fellobbant. A rendszerváltás után a hargitai táborozások alkalmain, csoportosan tértek meg, vagy újultak meg. Az ébredés folyama bizonyára több más mederbe is terelődött. Az ébredés még a kilencvenes években is megfigyelhető, amikor újabb mederbe terelődve tovább folyik. Megmutatkozott ez az 1990. május 1-jén Aradon és Temesváron megrendezett ifjúsági konferencián, amelyen, aradi, temesvári, békési, nagyszalontai és belényesi fiatalok együtt konferenciáztak, s az ébredés tüze ismét fellobbant. 62 akkor mintegy 30 fiatal adta át életét az Úrnak, Közülük néhányan misszióiskolások és lelkipásztorok lettek. Az azonban ne tévesszen és ne nyugtasson meg bennünket, hogy az ébredés tüze még az utolsó évtizedben is itt-ott fel-fellobban. E könyv megírásának az lenne a fő célja, hogy megismerjük az ébredés pótolhatatlan voltát a határon innen és túl és felmérjük országos szintű közösségi helyzetünk voltát, hogy milyen jövőt remélhetünk egy újabb ébredés nélkül? 10. A gyülekezeti és kisebb körű imaáhitatok megelevenedtek. „Az ébredés előtt a gyülekezeti imaórák az első időktől kezdve szinte hagyománnyszerűen mindenütt megvoltak tartva, de az imák nagyon ellaposodtak, elközömbösödtek és unalmassá váltak. Némely helyen már alig volt néhány idősebb gyülekezetei tag, aki imádkozott. Cserepka testvér megdöbbenve vette tudomásul, hogy a kémeri különben igen híres fúvószenekar tagjait amikor felkérte imádkozni, senki sem imádkozott. Ezt látva sírni kezdett. Az ébredéssel a gyülekezeti imaórák megelevenedtek, sőt előtérbe kerültek A családi áhitatok több helyen el voltak hanyagolva, de az ébredéssel újra elindultak és új formát öltöttek. Különös hangsúlyt kapott az egyéni és csoportos imádkozás. A csoportos imádkozásnak igen nagy szerepe volt az ébredési összejöveteleken. Ilyenkor az imádkozás felforrósodott, aminek hatására döntések és megtérések történtek. Imádkozásaik alatt Isten hatalmasan munkálkodott. Általában élő és rövid imák hangzottak el. Néha csak egy-egy mondatban imádkoztak és mintha egymásnak adták volna át a szót. Úgy is tűnt, mintha az egész lelki közösségnek csak egyetlen imája lett volna. Néha csendes énekléssel fejezték be az ilyen imádkozást. Imádkoztak betegekért, tékozló fiakért, nehéz megpróbáltatásban levőkért. Meghatározott célokért bizonyos napokon böjti imanapokat vállaltak." 63 11. Az éneklés új formát öltött „A szív megújulásával az énekek is megújultak. Sokakat éppen a szívből való éneklés ragadott meg. Sokat énekeltek összejövetel előtt és után. A gitáros éneklést nem gyakorolták. Nem szerepeltek az énekléssel. Ha valaki hallott egy új éneket igyekezett azt leírni és tovább adni. Az ébredés idején sok ének született, de legtöbb esetben szerzőjük titokban maradt." 64 12. Az adakozás fellendülése Miké Béla lelkipásztort megkérték, hogy Krasznán, - ahol a szilágysági gyülekezetekből sokan jelen voltak, - tartson egy igehirdetést a tizedről. Ezen a napon legtöbben eldöntötték, hogy minden jövedelmük tizedét az Úrnak adják. „Az ébredés hatására ugrásszerűen emelkedett az adakozás szintje a gyülekezetekben. A tized beadása szinte ismeretlen volt az ébredés előtt. A megtért, megújult hívők jó példát mutattak. Az is egy történelmi tény, hogy az ébredés előtt nem szívesen látták a fizetett lelkipásztorokat. S ez nem volt más, mint a kegyességbe bujtatott fösvénység." 65 Lesz-e újra ébredés? „Az ébredésnek ára van, készek vagyunk-e megfizetni? Készek vagyunk-e letenni a királyi bűnöket és ledönteni a bálványokat, amelyek Isten helyébe kerültek. Készek vagyunk-e feladni a kérdéses dolgokat is, amiről bizonytalanok vagyunk, hogy bűn-e vagy sem? Léteznek akadályok az ébredés elindulása és kibontakozása előtt, ami különben nem bűn, de akadály. Isten felszólít, hogy tegyük félre azokat: "félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt." (Zsid 12,1) A fent említettek rendezése után készek vagyunk-e egyénenként és csoportonként az ébredésért buzgón és kitartóan imádkozni ? Merjük hinni, hogy Isten akar és tud újból ébredést adni? Ő forrást fakaszthat a sivatagban, sőt a kősziklából is! 66 55 Özv. Csepei Györgyné. Ébredés az Ippi Gyülekezetben. Üdvüzenet. 1999- 1. szám 13. old: 56 Kiss László: Bizonyságtétel az ébredés történetéből. A szilágysági ébredés 40. évfordulójára. Üdvüzenet. 1996 1. szám 4. old. 57 Balk Margit: Megmozdul a Bethesda vize. Üdvüzenet. 1999 2. szám 3. old.
59 Nagy Mihályné: Bizonyságtétel az ébredés történetéből. Üdvüzenet. 1995 4. szám 9. old. 60 Kiss László: A négy évtizedes ébredés kiértékelése. Üdvüzenet. 1987 1. szám 4-5. old. 61 Kiss László: i.m. 62 Üdvüzenet. 1990 1. szám 5-6. old. 63 Bándi Sándor: "Az erdélyi ébredés munkamódszere" Üdvüzenet. 1997 4. szám 4. old. 64 Bándi Sándor: i.m. 65 Bándi Sándor: i.m. 66 Bándi Sándor: i.m.
|
||||||
|
