Kémeri Baptista Gyülekezet

1. Előszó. Isten iránti hálával írtuk meg ezt a jubileumi emlékkönyvet a kémeri Baptista Gyülekezet száz éves történelméről. E könyv tartalmazza a gyülekezet száz éves krónikáját, valamint az ébredéstörténetet. Az a történelmi tény is késztetett az események megörökítésére, hogy Kémeren alakult meg az első baptista gyülekezet a mai Szilágy megye területén, majd ebből a gyülekezetből indultak el az úttörők a szélrózsa minden irányába, hogy elvigyék az evangéliumot Szilágy megye minden tájára. Azért ismertetjük és értékeljük ki ebben az emlékkönyvben az ébredéstörténetet is, mivel az ébredés szikrája a kémeri gyülekezetben pattant ki, s annak tüze szétterjedt a baptista gyülekezetekben Erdélyben, sőt még Magyarországra is átterjedt.

Az emlékkönyv megírása érdekében először a kémeri gyülekezet irattárát kutattuk át, és meghallgattuk a testvérek visszaemlékezéseit, valamint az anyaggyűjtéskor még a Budapesti Baptista Levéltárat is felkerestük. A legértékesebb írásos dokumentumokat azonban az alább megnevezett régi és újabbkori baptista folyóiratokban találtuk: Békehírnök, Az Igazság Tanúja, Szeretet, a szilágysági Igazság Tanúja, Az Igazság és Szeretet, Az Üdv Üzenete, majd a későbbi Szeretet és Üdvüzenet. Az ébredés történetének megírásában felhasználtuk Eszes Zoltán "Szilágysági Ébredés" című teológiai szakdolgozatát és annak rövidített kivonatát szó szerint átvettük, amit ezúton is megköszönünk.

Köszönjük mindazoknak, akik lelkiekben és anyagiakban támogattak bennünket. Külön megköszönjük az ébredést átélő testvéreknek, akik írásaikkal vagy szóbeli visszaemlékezéseikkel segítségül voltak. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy némelyek az egész gyülekezet előtt készek voltak örömmel elmondani visszaemlékező bizonyságtételeiket, amelyek egyben visszaidézték az ébredés lelki légkörét is. Ezúton külön megköszönjük azoknak, akik az évek során az Üdvüzenethez küldtek leveleket, amelyben leírták visszaemlékezéseiket az ébredésről. Ezek az írások rövidített formában az emlékkönyvbe is bekerültek.

Megköszönjük a helyi gyülekezet nevében a Kémerről elszármazott testvéreknek, hogy pénzbeli támogatásaikkal lehetővé tették a jubileumi emlékkönyv kiadását.

Imánk legyen az, hogy a mi Urunk áldja meg a kémeri gyülekezetnek a második évszázadban kifejtett szolgálatát.

Kiss László

2. Kémer Helytörténete

Kémer Szilágy megye nyugati határmentén egy völgykatlanban fekszik. Északon a falut Domoszló, keleten Kárásztelek, délen Szilágyzovány, nyugaton Lecsmér és Somály határolja.

A falu nevének eredetére vonatkozólag több történeti monda is fennmaradt. A történelmi valóságot leginkább megközelítő monda szerint a tatárjárás idején Sírmezőnél a tatárhordák lemészárolták az ellenálló magyarok nagy részét. Akik el tudtak menekülni, azok a környező sűrű rengetegben találtak védelmet. Hogy az üldözőket megfélemlítsék, ezt kiáltották: "Ki mer erre jönni!" Ezt a szólást aztán a nyelvhasználat Kimerire, illetve Kémerire változtatta.

Jóllehet Kémer első okleveles említése 1320-ból való, mégis a történészek Árpád-kori településnek tartják. Györgyfi György neves történész szerint valószínű, hogy e vidéket a honfoglaló magyar Agmánd nemzetség őse, Ogmand szállta meg.

A 15. század közepéig Kémerrel kapcsolatos feljegyzések nem maradtak fenn. A 15. század közepétől a Hunyadiak korában indult fejlődésnek a mezőgazdaság és a kereskedelem, ami döntő szerepet játszott a falu mezővárossá alakulásában (1447). Viszont földrajzi elszigeteltsége miatt mezővárosi fejlődése hanyatlott más mezővárosokhoz képest (Somlyó, Nagyfalu, Kraszna), ezért a 18. században talált feljegyzésekben Kémer már nem mezővárosként szerepel.¹

Az akkori történelmi események (parasztháborúk, tatárjárás, reformáció, szatmári békekötés), valamint a különböző járványbetegségek nagyban meghatározták a falu gazdasági, társadalmi és demográfiai helyzetét. Mindezek a tényezők valamint a község protestáns lakossága jó talajnak bizonyult a baptista úttörők magvetése számára.

¹ Major Miklós: Kémer, a helyétkereső szilágysági nagyközség, 1998, 15. old.